Egy zenész a vad Északon 6. rész

Juhász Gyula
2017. 09. 20.
Megosztás


A Magyar Néphadsereg Központi Fúvószenekarának tagja (1967 novemberétől 1969 februárjáig)



Mi is történt ebben az évben, mik azok az események amik rányomták bélyegét az 1967-es évre? Ami a Kádár-kort illeti, Ehrlich Éva gazdaságtörténész a magyar gazdaság viszonylagos fejlettségi szintjét az Egyesült Államokhoz képest 1967-ben 21 százalékra teszi.

Január 27. – At Outher Space Treaty amerikai-brit-szovjet szerződés aláírása a világűr kutatásáról és békés felhasználásáról.

Január 31. – Románia – a Varsói Szerződés tagállamai közül elsőként – felveszi a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val.

Február 26. – a Szovjetunióban tartózkodó Kádár János – egy vadászaton – felveti Brezsnyevnek Rákosi Mátyás hazahozatalának kérdését.

Április 14. – a Kállai-kormány lemond és megalakul a Fock Jenő (érdekességként említem, hogy fiát jól ismertem, ekkor járt Budapesten, a Török Pál utcában lévő Képzőművészeti Gimnáziumba sok olyan későbbi zenészkollégával, akikkel együtt zenéltem, mint Kovács Joco, Szántó Andris ) vezette forradalmi munkás – paraszt kormány.

Június 5. – Hatnapos háború Izrael Állam és négy arab ország között.

Június 17. – az első kínai kísérleti hidrogénbomba robbantás.

A világtörténelem első minibankja kinyit. Ki lehet venni pénzt egy egyszerű bankkártyával a „falból”.

Che Guevara fogságba esik Bolíviában.

Október – Beavatják Magyarországon az első amerikai nagykövetet (eddig csak követségi státusz volt az Egyesült Államoknak) M.J. William.

 

Még lehetne sorolni a sok-sok nemzetközi és belpolitikai feszültséget keltő eseményeket. De mi történt ebben az ominózus évben a kultúrában, a kultúrpolitikában itthon és külföldön?

1967 év nyarát a nemzetközi történelmi „zsargonban” mint „Sommer of Love” (a szerelem vagy szeretet nyara) emlegetik és számtalan történelmi, kulturális és politikai visszatekintés és kutatás tárgya.

Október – Megnyílik a Mikroszkóp színpad.

Határozatlan dátumú események:

Megnyílik a Világkiállítás Montreálban.

Sok magyar film készül: Baleset (Szinetár Miklós), Bohóc a falon (Sándor Pál), Csend és kiáltás (Jancsó Miklós), Ezek a fiatalok (Banovich Tamás) és még sorolhatnám, több mint 20 játékfilmet forgattak egy év alatt. A Magyar televízió bemutatja a Fekete István regényéből készült Tüskevár című ifjúsági filmsorozatot.

Az amerikai kaliforniai Montereyben megrendezésre kerül a világ és a pop/rock zene első fesztiválja júniusban. Eredeti nevén: Monterey International Pop Music Festival. Híressé vált azzal a ragyogó „gesztussal”, hogy az itt fellépő zenészek nem fogadták el a honoráriumot. Ezt továbították az arra rászorulóknak. A fellépő muzsikusok között találjuk, Jimi Hendrixet, Janis Joplint, Otis Reddinget (utolsó fellépése, közvetlen a fellépés után halálos helikopter balesetetben elhunyt), Beach Boyst, Donovant, Animalst, The Byrdst, Simon and Garfunkelt és a The Who együttest. Itt tartják 1953 óta a híres Monterey Jazz Fesztivált is.

A new yorki Broadway-n bemutatják a zenetörténelem első rock musicaljét, a Hairt.

Dániában megalakul a még ma is müködő rock zenekar, a Savage Rose.

 

A The Beatles kiadja az „All You Need is Love” című albumot, ami első helyre kerül a „hitlistán”.

Bemutatják az ötödik James Bond filmet.

Svédországban a közlekedésben bevezetik a „jobboldali” járművezetést.

 

Magyarországon, bármennyire ellene volt Aczél György a jazzmuzsikának, immáron két éve működött a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolához tartozó jazztanszak ahol hároméves zenei képzést kapnak a hallgatók (jómagam is itt tanultam).

Harangozó Szilveszter rendőr altábornagy, 1956-tól a „kultúrális elhárítás” szakértőjeként volt a BM-ben és a pártapparátusban közismert. Harangozó szavait érdemes elolvasni: „A zeneművészet területén a jobboldali elhajlás elleni harcot bonyolítja az, hogy a terület dolgozóinak egy része a jobboldali elhajlókat azonosítja a zsidókkal”... Harangozó felügyelte a népi írókat, az operát, a tudományos intézeteket. (Tabajdi/Ungváry: Elhallgatott múlt, A pártállam és a belügy, Corvina Kiadó 1956-os Intézet, 2008).

Miért írtam le mindezt? Miért kell a szerencsétlen vagy szerencsés olvasónak mindezt tudni? Van összefüggés a fent említettek és az én rövid katonazenész pályafutásom között. Ha van hol és mi az? Kérdés, kérdés hátán.

Természetesen, kész vagyok a válasszal: a Néphadsereg Fúvósegyüttese mint a szocialista rendszerhez erősen kötődő fegyveres testület egy része, 1989-ig az elnyomó apparátus, az állampárt teljes ellenőrzése alatt működött. Minden, a műsor, repertoár, a zenekari próbák, az egyéni hangszeres betanulás, a karmesterek kinevezése, a hangversenyek, fellépések helyszínének megválasztása a Honvédelmi Minisztérium határozatainak konzekvens végrehajtásából fakadt. Önállóan vagy a párt ellenére semmit sem tett.

Akkoriban az egész szocialista zenész világ nem a piacból, hanem állami támogatásból élt.

Egy szomorú, sötét, novemberi napon jelentkeztem a sorozóbizottság kihelyezett Népszínház utcai irodájában, zsebemben a cseppet sem örvendetes „katonai behívóval”. Az előírásoknak megfelelően, rövidre nyírt hajjal (két centiméter), két váltás alsóneművel, egy napra elegendő hideg élelemmel, személyi igazolvánnyal és munkakönyvvel. Túlzás lenne állítani, hogy a megjelentek kicsattantak az örömtől, leszámítva talán a sportolók reménykedését, hogy „ majd csak rövid lesz”. A sportszázad akkori híres aktív sportoló tagjaival, Géczy István, Szőke István, Müller József labdarúgók, Gerewich Aladár vívóolimpikon fia a „Kis Gerewich” (csak így szólítottuk) szálltam buszra mint egyetlen zenész. A híres aranycsapat egykori legendás hírű jobbszélsője Buday (a púpos), őrnagyi rangban mint a Kossuth Katonai Főiskola labdarúgócsapatának edzője „istápolt” mindnyájunkat.

„A hazaszeretet és a magyar katonai hagyományok leglátványosabb megjelenítői a katonazenekarok, amelyek a zene erejével és sajátos vízuális kifejezéseszközeivel adnak kultúrális keretet a haza védelmét biztosító nemzeti intézménynek, a Magyar Honvédségnek. Az 1962-ben megalapított Központi Zenekar – építve az előadók által felállított magas szakmai színvonalra – arra kötelezte magát, hogy az ország legszínvonalasabb katonazenekaraként működjön”. Idézet a honvédelmi miniszter parancsából.

Mielőtt továbbmennénk, érdemes mélyebben belenézni (olvasni?), a „katonazene” címszó alatt mi is áll a világhírű német Brockhaus – Reimann Zenei Lexikonjában (B. Schotts Söhne, Mainz, 1979).

„Feldmusik, tábori zene, amelyet a katonaság használatára komponáltak vagy a komoly-, ill. szórakoztatózenéből vettek át. Feladata a katonai rend fenntartása, szignálok, indulók segítségével.

A középkor alkonyán a lovagokat trombitások, üstdobosok, a talpasokat síposok és dobosok kísérték.

A katonazenekarok 1985–től a legtöbb országban a fúvósegyüttes összetételét követik...”

Ennyit kivonatosan, hogy megértsük miért is annyira magas színvonalú a művészeti vezetése a saját hangzáskultúrával rendelkező professzionális katonazenekaroknak. A zeneszakmai kívánalmak kielégítése, mindvégig a Központi Fúvószenekar története folyamán, volt a cél, amit sikerült a vezetőknek és a tagoknak teljesítenük.

 

A Magyar Királyi Honvédségtől a Néphadseregig

(rövid történelmi visszapillantás)

Történelmi esemény volt a honvédzenekarok 1896-os felállítása. A központi zenekar jogelődje a magyar királyi 1. Honvédgyalogezred zenekara volt amelyet Budapest Székesfővárosában hívtak létre. Ezt a klasszikus korszakot és a jogelőd zenekar művészeti tevékenységét a második világháború zárta le, szétzilálva a hadsereget és a zenekarokat.

A háború után 1947-ben alakult meg az 1. Honvédkerület zenekara. 1953-ban a zenekart az Egyesített Tiszti Iskola Kossuth Akadémia szervezetébe integrálták. Az 1956-os forradalom utáni honvédségi átszervezést követően új zenekar állt fel Őrzászlóalj Zenekar néven a Budapest Helyőrségparancsnokságon belül. Ez az együttes már közvetlen jogelődje volt a Központi Zenekarnak (HONVEDELEM.HU).

Bevonulásom évében, 1967-ben, Auth Henrik százados karmestert nevezték ki a zenekar élére, akivel megkezdték a külföldi fellépések sorát. A zenekar 1968-ban az egykori NDK-ban tett sikeres hangversenykörutat, amelyen jómagam is részt vettem. A repertoár igen érdekes és összetett volt: egyfajta nemzeti karaktert bemutató és a hangsúlyokat a magyar zenei hagyományokra helyező igazi hazafias, karakteres elemekből állt. A vezetőség kötelességének tartotta a magyar zenekultúra bemutatását, előtérbe helyezve a magyar zeneszerzőket (Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Kodály Zoltán, Decsényi János, stb.) a régi korok zenéjétől az akkori kortárs zenéig.

Az egyik legfontosabb feladata, szakterülete a zenekarnak a katonai alaki mozgások zenével történö bemutatása. Felvonulások, katonai dísz szemlék, hivatalos temetések és jubileumok, nemzeti és más fontos ünnepek nélkülözhetetlen eleme mind a mai napig a katonazene.

A muzsikusok mind a mai napig hivatásos, proffesszionista komolyzenészekből tevődnek össze, akik hivatásos és szerződéses viszonyban végzik szolgálatukat. Képzettségük, tapasztalatuk, elhivatottságuk a biztosíték arra, hogy az állami rendezvények és koncertek alkalmával hallgatóik igazi zenei élményben részesüljenek.

Hogyan sikerült a fent említett magas művészeti szinten muzsikáló együttes teljes értékü tagjává válnom, rock zenészi háttértapasztalattal? Emlékeztetem a kedves olvasót, hogy az együttjáték szempomtjából elképesztően nehéz zenei anyagot (Erkel, Liszt, Kodály és társai műveit), amit a katonazenészek szinte minden alkalommal pontos intonációval, kifogástalan precizitással tolmácsoltak, nem volt könnyű elsajátítani. A repertoár, akár az indulók, akár a koncertdarabok, bővelkedtek izgalmas zenei gondolatokban. Az én rock zenei tapasztalatom egy teljesen más alaplüktetésű ritmikán alapult. A két zenei felfogás és azok zenei megközelítése, ritmikai alakzatai, egymástól nyomasztóan elidegenedett anyag látszólag megoldatlan feladat elé állítottak. Akkor mindössze 21 éves voltam, de ötéves korom óta állandó jelleggel különböző zenei hatásoknak, impulzusoknak kitéve. Jól emlékszem a Siklósi Várfesztiválra ahol az akkori ún. szocialista országok katonazenekarainak, hat ország katonaegyüttesének részvételével, Siklós adott otthont egy nagyszabású, háromnapos koncertsorozatnak. A fesztivál programján azonos apparátust foglalkoztató fúvósegyüttesre írt kompoziciók szerepeltek. Mi a Központi Fúvószenekar a Belügyminisztérium (BM) fúvósaival kiegészülve Erkel Palotását, Kodály Galántai táncok és Liszt Les Preludes című müveinek fuvószenekari átiratait tolmácsoltuk. Auth Henrik, akkor még százados, karmester és együttesünk közös munkáját dicséri, hogy az együttjáték szempontjából igen nehéz zenei anyagot jól interpretáltuk és a hazai közönség nem is maradt hálátlan. Emlékszem a „ráadás” vagy ahogy modern hangverseny nyelven nevezik „eksztra” vagy „bonusz” darabra, Decsényi János Erkel díjas szerző művére (sajnálatos módon a címre nem emlékszem, csak a rövid darab humoros, tréfás zenei megoldásaira) ami méltó befejezése volt a hangversenynek.

A Siklósi Várjátékokról leírtak csak „ízelítő” a visszaemlékezés folytatásához. Tele voltam zenei tervekkel. Amitől legjobban féltem az a politika dogmatikus gondolkodása, de szerencsémre a zeneélet csak kis mértékben volt befolyásolható. Még a mai nap is meghatott szeretettel emlékezek a Központi Fúvószenekarra, és hogy miért? Erre a következő cikkben válaszolok.

Juhász Gyula

2017 augusztus




Egy zenész a vad Északon 6. rész - Borítókép