Laboratóriumi absztrakt művészet

Borka László
2016. 09. 13.
Megosztás


Komáromban születtem 1932-­ben. Kaposváron érettségiztem, Pécsett jártam a jogi kar utolsó szemeszterére. Az 1956-­os események után 1957 elején Osloba kerültem, ahol pár év múlva megnősültem. Magyar lányt vettem el feleségül. A szocialista jogi tanulmányaimmal nem mentem sokra Norvégiában, ezért az osloi egyetemen tanultam tovább, ahol a természettudományi vonalat választottam, s kémia főszakon végeztem. Utána volt egy másfél éves amerikai post doc. tartózkodásunk is a feleségemmel a minnesotai egyetemen. Osloban az Országos Gyógyszerészeti Intézet munkatársa voltam (Statens Legemiddelkontroll) hosszú éveken át. Itt a gyógyszerek hatóanyagainak kristályosodási körülményeivel foglalkoztam.


  Az 1950- es években egy nemzetközileg használt gyógyszerről egy ausztráliai kórház azt a riasztó jelentést közölte, hogy az említett gyógyszernek semmi hatása sincs. Ezt hitte is, meg nem is a szakma. Az egész világ – mi is Oslóban – törtük a fejünket, mi lehet az oka ennek, ha igaz. A főnököm ezt a feladatot adta nekem. Kiderült, hogy a gyógyszer két kristályformában léphet fel és az egyik forma vizes közegben nem oldódik, azaz a testünkben sem. Tehát valóban hatástalan. Az ausztrál kórház véletlenül ilyen kristályformájú gyógyszert kapott. Különböző oldószerekben különböző kristályformák léphetnek fel, amire a gyártásnál figyelemmel kell lenni.
   Munkám közben egy váratlan jelenség bukkant fel, amihez a tudománynak semmi köze nem volt, de jó hobbi lett belőle. Nevezetesen az, hogy ha kristályok növekedését polarizált fényben mikroszkóp alatt követjük, akkor egy egész absztrakt művészeti világ tárul fel előttünk. Pár milligramm anyagot megolvasztunk, majd lassan lehűtjük és a kristályosodást a mikroszkóp alatt figyeljük, és lefényképezzük. Ezt mutatják képeim, amiket 1972­-ben Amsterdamban a Picanol fotóversenyen díjaztak is «voor de hoge wetenschappelijke waarde» ami ugyan hollandul van, de norvégül is értjük (høy vitenskapelig verdi).
   Egyszer a könyvtárunkban észrevettem, hogy egy amerikai tudományos lap, a Journal of Chromatographic Science elég gyenge kristályfotókat használt a címlapjára, mire küldtem nekik pár próbaképet. El is fogadták ezeket és éveken át jelentek meg képeim a címlapjukon.




Prilocain, ami mutatja, hogy ugyanazon anyag milyen különbözően tud kristályosodni.
 Prilocain, helyi érzéstelenítő, hasonló  a lidocainhoz, amit a fogorvosok használnak.
 Vanilin  és urea keveréke. A vanilin a vaniliában levő ízes anyag, az urea a vizeletben van. A kettőt kíváncsiságból kevertem, hogy lássam hogy kristályosodik  a keverék.
Cholesteryl klorid, különböző kozmetikai preparátumokban használják
Az amerikai tudományos folyóirat
Laboratóriumi absztrakt művészet - Borítókép