Egy taktilis kiállítás margójára

Bíró Boglárka
2018. 04. 07.
Megosztás


Magyarra fordítva, a Csukott szemmel címet kapta az a vizuális anyagot bemutató tárlat, ami az osloi Munch Múzeumban található még április 22-ig. Az elsőre talán meglepőnek tűnő címválasztás gyorsan a helyére kerül, ha figyelembe vesszük, a kiállítók, Gauguin és Munch munkásságának erőformálóit, és úgy tekintünk erre, mint a kiállított művek megértésének, vagy létrejöttének kulcsára. Ők azok, akik a nyugati művészetben az elsők között engedték a belső képzeletüknek és érzelmeiknek, hogy képeik elsőrendű formálóivá lépjenek elő, a modern művészet felé vezető utat építve ezzel.


            Csukott szemmel nem látni az előttünk heverő utat, tárgyakat vagy embereket, viszont annál jobban tudunk összpontosítani a már megélt élményekre, emlékekre, vágyakra, tervekre vagy belső feszültségekre. A kor más szempontból is nagyon izgalmas, ha arra gondolunk, hogy ebben az időben kezd dolgozni Freud is a pszichoanalízis elméletén.
            Gauguin és Munch egymás mellé állítása véleményem szerint nagyon érdekes vállalkozás. Bevallom őszintén sosem jutott volna eszembe. Velem ellentétben viszont számos művészettörténész és kutató már hosszú ideje foglalkozik művészetük párhuzamával sőt, Gauguin esetleges Munch-ra való hatásával is.
 A két férfi sosem találkozott személyesen egymással, mégis – a kiállítás nagy körültekintéssel mutatja be azokat a kapcsolódásokat amelyek valamilyen síkon metszéspontokká válnak/válhatnak kettőjük között. Két nagyon különböző személyiségű, de egyazon korban élő művész útjainak pár állomását járhatjuk be. Én úgy láttam, homályosan ugyan, de volt egy vízpart, amit mindketten figyeltek.
            Persze Munch keresése és a megnyugvásának záloga fizikai úton nem található meg, inkább érzelmi síkon történik, személy szerint, valamilyen történet előtti, földöntúli hely megidézését érzem egyes munkáiban, olyat ahol sose jártam, mégis halványan dereng az emléke. Nem idilli vagy jó érzésű hely, de ismerős.
 A gauguini utazás lényegét pedig, talán ma igazán könnyű megérteni. A már több mint száz évvel ezelőtti Európa is nagyon pezsgő volt, épp a második ipari forradalom zajlott, mikor Gauguin keresni kezdte azt az emberléptékű, természetközeli helyet ahol nyugalomra és befogadásra találhat. Ahol létezik még a szakralitás. A már szinte megható módon mindentől távol eső Csendes-óceáni szigetvilág szolgált is egy ilyen idealizált hellyel – non plus ultra: a Francia Gyarmatbirodalom része volt. Gauguin megtalálta Tahitit.
            A „letapogatni” szó többször is eszembe jutott, egyrészt az előbb említett csaknem kurátori oknyomozás miatt, másrészt pedig a múzeumban bemutatott grafikai nyomatok kapcsán. Azok közül is leginkább azokra a fametszetekre gondolok, amelyeknek létrejöttéhez egész komoly fizikai munkára volt szükség, a fának, mintegy dombormű szerű megmunkálása, kivájására. Ha ezeket az eredeti nyomtató táblákat nem is, de azokat a dúcokat megérinthetjük, letapogathatjuk, felhengerelhetjük, festékezhetjük amelyet a múzeum dolgozói készítettek elő, hogy jobban megérthessük általuk ennek a sokszorosító grafikai eljárásnak a menetét és lehetőségekkel teli mivoltát, amit mind Gauguin mind Munch nagyon eredeti módon használt fel. Érzékelhetjük azt a kontrasztot, ami a majdhogynem durva eljárási módot állítja szembe, azokkal a finom és érzékeny mondanivalóval, és vonalkultúrával létrehozott nyomatokkal, amiket a falakon láthatunk.
            Aki már jól ismeri a Munch Múzeum anyagát, annak is érdekes lehet ebben a kontextusban látni: a szintén osloi, Courtesy Galleri K privát kollekciója egészíti ki, főleg sokszorosított grafikai munkákkal, de látható a tárlaton a – szerintem- Gauguin legszebb portré festményén megörökített Tohotaua is, ami az esseni múzeum tulajdona.
            Én szeretettel ajánlom a kiállítást mindenki figyelmébe aki esetleg még nem látta, de van esélye rányitni valamelyik szemét.
A képek a kiállításon készített fotók.
 Edvard Munch: Fürdő nő, 1899, frottázs, Munch Múzeum
 Paul Gauguin: Noa Noa Suit: Auti Te Pape (Játék a friss víznél), 1893-94, fametszet, színes nyomtatás: Louis Roy, Courtesy Galleri K, Oslo




Egy taktilis kiállítás margójára - Borítókép