A norvég fatemplomok titka

Borka László
2018. 01. 27.
Megosztás


A főcímkép forrása: Stavkirke fra Gol på Norsk Folkemuseum Foto: Haakon Harriss, Norsk Folkemuseum


Norvégiában a 11-13. században mintegy 800-900 faoszlopos templom, »stavkirke» épült. Ekkor épültek Európában a gótikus templomok is, kőből. A norvégok már korábban megmutatták, hogy mesterek a fa megmunkálásában, gondoljunk csak az elegáns vikinghajókra. Ezért fából utánozták le a gótikát, lásd első képünket, amely a kis Urnes stavkirkét hasonlitja össze a  francia bourgesi  nagy katedrálissal.


Europában is építettek fatemplomokat. Hogy a viharos szél fel ne borítsa ezeket, deszkafalaikat 50-60 centiméterre beásták a földbe. Ez biztosította a stabilitást. De sajnos nem óvta meg a falakat a nedvességtől. Így azok az évszázadok folytán elkorhadtak. Ma régészek találnak deszkamarad- ványokat a templomok helyén.
Mi  a titka annak, hogy a norvég stavkirkék ilyen sokáig megmaradtak teljesen jó állapotban? Már amelyik megmaradt..., mert csak 28 van belőlük. Hova lett a többi? Több oka is van annak, hogy eltűntek. Ablakuk nem volt, ezért  fáklyákkal kellett világítani, télen valami módon fűteni kellett,ami tűzveszélyes volt. Sok templom a tűz áldozata lett.  Mikor a reformáció  elterjedt, akkor sok templom a hitbuzgóság áldozata lett. Az új vallás hívei nem akarták átvenni a katolikus stavkirkéket, lebontották azokat. Ha még a reformáció előtti időben a falu lakossága megnőtt, a templom kicsi lett, akkor meg a jó építőanyagért bontották le azt. Ezek lehettek az okai annak, hogy csak 28 templom maradt.

Gol falu mellett állt az egyik legszebb templom. Ezt darabokra szedték és a Bygdøy Néprajzi múzeumban  újra összerakták. Érdemes csak ezért oda kimenni és tanulmányozni a mesteri ácsmunkát. Egyetlen szög nincs benne, anélkül áll 900 éve. Csak Istentiszteletkor van nyitva. Lásd  kápünket.


De kérdésünk továbbra is fennáll: Hogy maradhattak meg a templomok ilyen jó állapotban?  Ennek több oka van: Egy zseni talált megoldást a nedvesség ellen.
A templom négy sarkában nagy  kő van, azon  erős gerendakeret, amire a templom épül. Igy a templom alatt is fúj a szél és száritja a talajt is, az épületet is és elosztja körben a szél nyomását. Belül merevítőszerkezetek vannak, lásd harmadik képünket.  A faanyag is fontos. A norvég furu  volt az épületfa, magyarul erdei fenyő (Pinus sylvestris), amiből itt sok van, míg Magyarországon már csak a nyugati határszéleken van pár erdő ebből a fenyőből. Ez a fenyő szereti a hideg klímát, a hideg  hegyeken nőtt fának malmfuru  a neve, kemény, mint a kő.  Kiváló épületfa. Sok gyantaanyagot és olajat tartalmaz, ezt lassan kiizzadja, ami megkeményedik a levegőn, és így önmagát impregnálja a fa. Jó balta kell hozzá.
Ma, amennyi pénzt ki tudnak a múzeologusok könyörögni, annyi templomot automatikus  tűzoltóberendezéssel látnak el. A kis, a legegyszerűbb Urnes stavkirke az UNESCO világörökségi listáján van. Egy templomot lebontottak és Lengyelországban újraépítettek. De ez már  más történet.

 

LB