Dobozmesék

Bondor Zsuzsa
2017. 06. 19.
Megosztás


"A mese nem azért gyönyörködteti, és nem azért varázsolja el az embert, mert pszichológiai igazságokat fogalmaz meg ( bár hatásához ez is hozzájárul), hanem azért, mert irodalmi értékei vannak, mert műalkotás." Bruno Bettelheim


A fentebb olvasott véleménnyel teljesen egyetértve íme egy gyönyörű "mesevers" József Attilától.
Nem mellesleg tekintsétek meg Zsuzsa vegyes technikájú mesedobozait.
A képek fa dobozban ülnek és  a bennük levő tárgyak tűzzománccal vannak díszítve. A mesék az akril festéstől válnak teljessé.

 

József Attila: Indiában, hol éjjel a vadak...

 

Indiában, hol éjjel a vadak

zöld szeme cikkan át a dzsungelen, -
mikor dédapa is kicsi volt még,
élt egy nagy fejedelem.

Parancsot adott, büszkét, szigorút:
"Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
hol a lombzenére táncot lejt a hold,
épüljön hétszáz ékes palota!"

Hétszáz ékes palota közé
kincstárat vasból rakatott,
s a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.

Hiába szörnyedt el a nép
s kérlelték vének és papok:
"Ami égi, ne hozd a földre!"
A kapu pántja kérte a napot.

Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyű szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.

S míg sürgött irtózva, serénykedett
a dolgos népek megdöbbent zöme,
kisült a vetés, kigyúlt a város;
kicsordult a nap lángos özöne.

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta
az őserdő egy hűvös éjjelen.

 




Dobozmesék - Borítókép