Osloi Okuláré, közösségi színház kéthavonta

Bozó Szilvia
2016. 09. 13.
Megosztás


A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán 2006­-ban szereztem diplomát magyar irodalom és nyelvészet tanári szakon, valamint média és finnugor B szakon. A Nemzeti Média­ és Hírközlési Hatóságnál öt éven keresztül a kiskorúak védelmével foglalkoztam, ahol kizárólag elméleti oldalról közelíthettem meg a gyermekeket. 2012 márciusában felmondtam a munkahelyemen és Oslóba költöztem. A norvég nyelv alapszintű elsajátítása után óvodában kezdtem el dolgozni, így már gyakorlati oldalról is lett alkalmam a gyerekeket megismerni. Nagyon szeretem a munkámat. A Søråsteigen óvodában minden nap újabb és újabb tapasztalatot, élményt szerzek egy olyan helyen, ahol a képzőművészet és a zene egyaránt fontos pedagógiai érték. A norvég nyelvtanulás folyamatos tevékenységem a mai napig. Bár az egyetemi éveim alatt nyelvészettel is sokat foglalkoztam, az irodalom mindig közelebb állt hozzám. Gyermekként rendszeresen jártunk előadásokra szüleimmel a Szegedi Nemzeti Színházba. 7 éves voltam, amikor lehetőségem nyílt ugyanott Kerényi Miklós Gábor rendezésében a Bolygó hollandi című darabban gyermekszereplőként dolgozni. Megismerhettem Vajda Júliát személyesen, aki az anyám volt a szereposztás szerint. Szeretek regényeket, drámákat olvasni manapság is. A hosszú, sötét norvég teleket megszokva a norvég televíziós műsorok között is a színházi közvetítéseket, irodalmi adaptációkat, sorozatokat keresem.


   2014. október 28­-án éjjel, interneten kaptam egy kérdést Ilyés Lénárdtól – aki a Szegedi Tudományegyetemen évfolyamtársam volt – szeretnék- ­e egy oslói magyar színjátszó csoportban részt venni, és a megalakításában segíteni, mivel ő elindította ezt már Budapesten. Ekkor hallottam először az Okuláré Projekt néven ismert kortárs dráma­felolvasó-est sorozatról. Akkoriban két lelkes társam volt ennek elindításában és a Facebook által gyorsan megszervezhetővé vált kéthavonta az oslói szobaszínház. A független színházi műhelyek, amatőr és hivatásos színjátszó társulatok, civil közösségek összefogásában megvalósuló, város-­ és országhatárokat átívelő kulturális csoportban a szervezők minden alkalommal három­-három drámaírót kérnek fel arra, hogy egy aktuális, előre megadott témáról írjanak egy­-egy, maximum 15 perces egyfelvonásos szöveget. A résztvevő helyszínek “színészei” felolvassák a darabokat. Ezután beszélgetés következik, ahol a közönség elmondhatja a szövegekkel kapcsolatos véleményét, gondolatait, és végül szavazással döntenek, melyik írás tetszett a közönségnek aznap este a legjobban. Az est végén internetes körkapcsolással minden helyszín néhány mondatban összegzi a tapasztalatokat, a voksolás eredményét, és a beszélgetések legfontosabb gondolatait. A legtöbb helyszínen megszavazott író a következő hónapra is meghívást kap. A projekt egyik legizgalmasabb pontja a résztvevők és a helyszínek sokszínűsége. Az eddigi helyszínek között volt: Calgary – Magyar Ház, Brünn, Celldömölk, Debrecen, Dunaújváros, Eger, Győr, Hódmezővásárhely, Isaszeg, Karlsruhe, Mezőkövesd, Miskolc, Paks, Sárospatak, Sopron, Szeged, Ulm.

   Az érdeklődők köre fokozatosan bővült Oslóban. Főleg az őszi és téli hónapok kedveztek az irodalmi esteknek. Az Okuláré Projekt a Facebook felületet színesítve az események után rendszeresen fényképes beszámolókat tesz közzé, értesíti az érdeklődőket, hogy melyik író szövege nyerte el leginkább a többség tetszését, így az oslói magyarok is folyamatos információkhoz jutnak az Okuláré Projekt szövegeinek versenyéről.
A kezdetben szobaszínházból induló felolvasó est mára már kinőtte magát és a Café Mestizo 
belvárosi kávéház ad otthont az eseménynek. A kérdésre, hogy miért is kezdtem el csinálni Oslóban az Okuláré Projektet azt válaszolom általában, hogy szeretem az irodalmat, játszani a színpadon, megismerni a körülöttem élő emberek gondolatait az irodalmi szövegeken keresztül. Jó egy olyan szellemi, kulturális közösségnek a tagja lenni, ahol az alkotói munka és az eredmény egyaránt figyelhető, majd azt követően szabadon értékelhető a közönséggel együtt. Sok motivációt kaptam a felolvasóestek előadóitól és vendégeitől egyaránt a folytonosság megőrzésére. Nagy élmény látni, ahogy a felolvasásra felkért személyeket elragadja a láz és belefeledkezve a szövegbe élvezik a szöveg előadását, fantáziájukkal továbbszínesítik a darabot. Szeretem látni a közönség arcán a gondolataikba merülést, a kételyt, az örömöt vagy az együttérzést.

   Amikor irodalmi előadóestekkel, költőtalálkozókkal, filmvetítésekkel tisztelegtek a magyar líra előtt idén április 11­-én Magyarországon és a határon túl is, akkor a Magyarországtól távol élő emberek szívében felerősödhetett a honvágy érzése és a magyar nyelv szeretete iránti lelkesedés. Az oslói magyarok kisebb csoportja, 15­-20 fő vett részt a tizedik Okuláré Projekt szervezésében meghirdetett költészet napi programon.
   A felolvasóesteken együtt gondolkozunk magyarul, kicsit otthon vagyunk. A szövegírók gondolatain keresztül kicsit hazaérkezünk, látjuk, érezzük, amit ők. A Skype-os körkapcsolásnak különleges hangulata van, amint mind a 10­-15 helyszínről beérkeznek a rövid élménybeszámolók. Az oslói magyar amatőr színház rendszeres megvalósításához nem kell sok energia, hiszen a szövegeket készen kapjuk, csak vállalkozó szellemű felolvasókra és két előzetes próbára, valamint érdeklődő közönségre van szükség.

Ősszel ismét folytatódik és tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre Oslóban az irodalmi felolvasóest, s reméljük számíthatunk az eddigi és az újabb érdeklődőkre a Café Mestizoban. Az Okuláré Projektről az alábbi internetoldalakon olvasható bővebb információ:

http://amargant.wixsite.com/amargant/okulareprojekt

https://www.facebook.com/okulareprojekt/?fref=ts




Plakátok
Magyar szobaszínház Osloban - Borítókép