Az Értől az Óceánig Ady megemlékezés

Kovács katáng Ferenc
2019. 02. 06.
Megosztás


A Szatmár megyei Érmindszenten született Ady Endre (1877-1919) a budai református gyülekezetben kapott áldást Csinszkával kötött házasságukra 1915-ben, majd halálakor e gyülekezet lelkésze búcsúztatta el őt szeretteitől, barátaitól. Ady Endre halálának 100. évfordulójára emlékezünk a budai református gyülekezetben. Adyt akkor értjük meg igazán, ha ismerhetjük szülőföldjét – mondják a szervezők, akik Kaizler Gitta festőművész, Ady Endre közeli rokona, képein keresztül vezetnek be minket ebbe a világba.


A kiállítást 2019. január 24-én csütörtökön, a Szilágyi Dezső téri református templomban 17:30-kor kezdődő ökumenikus istentisztelet után nyitják meg a Szilágyi Dezső tér 3-ban lévő gyülekezeti teremben.

2019. január 27-én vasárnap a délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleten is tartanak egy megemlékezést, majd azt követően a nagyterembe a kiállítás megtekintésére és szeretetvendégségre szeretettel hívják az érdeklődőket.

 

Ady megemlékezés

2019. január 27. – Istentiszteleti forgatókönyv

1.         Ady Endre temetése 1919. január 29-én Láng Judit
Ady Endre 1919. január 27-én meghalt a szanatóriumban. Egy nappal később jött a távirat Bertától a halálhírről. Anyja, apja összeomlott. 
Később még egy másik sürgöny érkezett, ami jelezte, hogy a következő nap lesz a temetés Budapesten.

Ady halálhíre nagyon hamar elterjedt mind Budapesten, mind az országban. A kormány még aznap minisztertanácsot tartott, melyen Adyt a nemzet halottjának nyilvánították és elhatározták, hogy a temetéséről a kormány gondoskodik. Az 1919. január huszonkilencedikei temetésen Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter képviselte a kormányt.
A temetés a Nemzeti Múzeum elől olyan impozáns keretek közt folyt, ami még magyar író temetésén is szokatlan volt.

A Múzeumkert zsúfolva emberekkel, átláthatatlan tömeg mindenütt, az Arany János-szobor talapzatát, akár a lépet a méhek, fürtökbe kapaszkodva borítják.
Ady Endre koporsója az oszlopcsarnokban nyugszik a katafalkon. Ódry Árpád és Beregi Oszkár szavalnak. Az Operaház kórusa énekel.
A kálvinista szertartást a budai Szilágyi Dezső téri egyházközség vezetője, Haypál Benő végzi. Ő volt az, aki négy éve összeadta Ady Endrét és Boncza Bertát a menyasszony apjának akarata ellenére. Másfél évtized múlva fia temeti az özvegyet. De most az apa beszél:
„A Krisztus követői nem testi életük épületén külső dísz gyanánt viselik a világmegváltás szimbólumát, hanem a szívükben hordozzák a keresztet: azért szenvednek, mert szeretnek. A te életed másokkal és másokért való szenvedés volt. Sokáig egyedül, elhagyottan bolyongtál, s mikor táborrá növekedett lelked megértőinek száma, s oldalad mellett, boldog, büszke hitvesnek szíve közepéből szállt feléd a szeretet fénye, melege, osztályrészed akkor is a szenvedés maradt: a rémület fájdalmával láttad, hogy durva, kíméletlen kezek tépik, sárba tiporják a világbékesség fehér palástját. Tested és lelked szenvedéseinek terhe alatt leroskadtál. Utolsó vándorutadra indulsz, a halál sötét völgyén keresztül az égi béke templomába, az égi atya hajlékába. Távozzál békében! Utolsó vándorutadra rajongva szeretett nemzeted érted zokogása kísér”
Temetése napján, Érmindszenten sokan gyűltek egybe a mindszenti portán. Ady Lajosné Kaizler Anna így ír erről:
„Rettenetesen fájt, hogy ilyen későn tudtuk meg temetése időpontját, mert így nem volt rá mód, hogy idejekorán megérkezzünk.
A legvalószínűbb az lett volna, hogy útközben valahol elakadunk, ezzel a két szegény, elgyötört öreggel. Nem volt más választás, otthon maradtunk velük. Szerdán délután azonban, abban az órában, mikor Pesten Ady Endrét temették, sokan eljöttek a mindszenti portára. A szomszédból, Érszentkirályról eljött az édesanyám s az egész családom. A környékről és a faluból is néhány földbirtokos-família. Eljött az érmindszenti református lelkész, Török Ferenc, Bandi keresztapja, s a nagyszobában papi beszéddel elbúcsúztatta Bandit, majd bibliát olvasott. A szobába falusiak is begyűltek – mindazok, kik Bandit gyerekkora óta ismerték és szerették. Mindannyian együtt imádkoztunk.
Így temettük el mi is Mindszenten Ady Endrét. És anyámékkal együtt valamennyien megnyugodtunk abban, hogy Endre, ha valahonnan föntről figyeli a két temetést – amint hogy semmit sem tudunk az örök titokból -, a mi bibliaolvasásunkat érzi magához közelebb állónak.
Anyja és apja siratását… Ezt érzi ő igazi temetésnek.
NEM IS TUDOM, MI FÁJ JOBBAN A LELKEMNEK, A HALÁLA VAGY A SZENVEDÉSTELJES ÉLETE?

 

3.         Ady Endre: Az Értől az Óceánig – Torma Mária

4.         Haypál Béla – Visszaemlékezés Ady esküvőjére – Cserna Csaba
Ma, amikor Ady gondolatai próféciának is minősülnek, látjuk, hogy ki volt ez a nagy költő, akit a maga idejében sokan furcsának, idegennek és érthetetlennek tartottak.
Kezembe került a Kálvinista Szemle 1929.december 21-i száma. Ebben Dr. Budai Gergely teológiai professzor, akkori Szilágyi Dezső téri segédlelkész írja, hogy Haypál Benő budai lelkipásztor egyénisége vonzotta a költőket, művészeket, akik sűrűn fordultak meg hivatalában. Így Ady is. Ő leginkább olyankor, amikor megbántotta az élet. Ez a bizalom volt az alapja annak, hogy Ady, esküvői szertartásának elvégzésére Haypál Benőt kérte fel. Kívánsága az volt, hogy a kíváncsiságot tartsák távol és ezért az esküvőt a „Szilágyi Dezső téri” lelkészi hivatalban tartották meg szűk körben. „Az esketés napja 1915.március 27., a vőlegény Ady Endre, református, 37 éves, a menyasszony Boncza Berta, unitárius, 20 éves.”
Ady vállalta a református valláshoz való tartozását, mégpedig nyíltan és férfiasan, arra is gondja volt, hogy harcos ember módjára, támadások ellen megvédje egyházát. Vallásosságának őszinteségét sokan kétségbe vonták, holott verseinek tekintélyes része nem más, mint tusakodás Istennel.
Testi ereje gyengülésével erősödött benne az Istenhez való tartozás érzése. Erre mutat az „Álmom az Isten” című verse, melyben így ír: „Nem bírom már harcom vitézül,/ Megtelek Isten-szerelemmel,/ Szeret kibékülni az ember,/ Mikor halni készül”.
Ebben az évben emlékezünk meg Ady Endre halálának 100. évfordulójáról. Felejthetetlen emléke fennmarad az utókor számára, örök értékű műveiben.

5.         Ady Endre, Illés Lajos – Adja az Isten – Csatári Bíborka (ének)

            (Ady Endre versek – halk orgonakísérettel)

6.         A Sion hegy alatt – Torma Mária

7.         Menekülés az Úrhoz – Cserna Csaba

8.         Istenhez hanyatló árnyék – Torma Mária

9.         Szeretném, ha szeretnének – Cserna Csaba

10.       Az Úr érkezése - Láng Judit

 Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

 

Ady Endre kiállítás

2019. január 24 és 27. - Nagytermi forgatókönyv

I.          KÖSZÖNTŐ – Csatári Bíborka református lelkész

II.        Kaizler Gitta festőművész szavai

III.       A SZÜLŐFÖLDRŐL – idézetek Ady Lajosné Kaizler Anna könyvéből - Láng Judit
Mindenekelőtt meg kell mondjam, amit nem közös szülőföldünk elfogult szeretete mondat velem, hanem ellenkezően, az évek múlásával az eltávolodás lehiggadása tanított meg reá: Ady Endrét nem lehet teljesen megismerni, ha az ember nem járt a szülőföldjén. Mi több, ha nem élt Mindszenten és az Érmelléken egy ideig legalább. A városi Ady Endre csak egy része Adynak. A másik része az, ami ide tartozik.
És a nem idevaló ember csak úgy kaphat teljes képet, látomást Adyról, ha a gyökeret is meglátja, melyből kinőtt, a tövet, melyből kiterebélyesedett.”
„… ismerni kell, hogy a megoszló nyelvű lakosság keretén belül ez a mi népünk milyen színmagyar fajta. Büszkén mondom: az én szűkebb hazámban beszélik a legtisztább, legősibb, gazdag és viruló, színes-magyar nyelvet!”

IV.       Ady Lajosné Kaizler Anna: Séta bölcsőhelye körül – Kovács József
Már kislánykoromban hallottam az Ady fiúkról, Endréről és Lajosról. Ők Érmindszenten laktak, mi tőlük négy kilométernyire, Érszentkirályon.
Ezt azért mondtam el, értessem: a mi portánkon ugyanazzal a magvas tisztaságú szilágysági nyelven beszélnek, s ami a mi vidékünkön ezzel együtt jár, ugyanazt a károligáspáros Kálvin-hitet vallják, mint valamikor az Adyékén.
Az ő portájuk s a mienk igen kevéssé különbözött.
Külsőleg szeretném láttatni Mindszentet […]
Itt fekszik a Szilágyság érmelléki területén, tehát nem Erdélyben – ahogyan annyian hiszik tévesen -, hanem a Partiumban, vagyis a Részekben, amely név az „Erdélyhez csatolt részek” –et jelölte.

Lássuk csak a térképen Szilágy megye körvonalát. Az északi csücske közül a nyugatiban Érmindszent fekszik, […], Érkávás, Királydaróc és Csög nevű falvak háromszögében, hogy a negyediket, a legközelebb fekvőt, Érszentkirályt, az én falumat, ebben a felsorolásban már ne is említsem.
Szilágy megye általában az ő sajátos körvonalaival engem mindig bozontos szőrű kis pulira emlékeztetett. Ady földje – térkép alakjában olyan, mint a legkülönb magyar kutya, a terelőpuli feje.
Érmindszentet, éppen Érmindszentet – ezzel a kis elképzeléssel a szem és a fül táján kell keresnünk, az agy magasságában. Vajon jelképes ez Adyra? Így hiszem.
Nagy sora van annak, míg itt valaki meg tud élni a földből. Amint pedig megered az őszi eső […], az Érmellék télen-nyáron kátyús szekér-és gyalogútjai egyszerűen járhatatlanokká válnak. Feneketlen sár lepi el hónapokra az utakat, cuppogó, agyagos, rosszindulatú sár. Az olvadás azután, a szép tavasz, ugyanazzal a sártengerrel köszönt az emberekre.
Területmezsgye anyaország és Erdély között: a honfoglalás óta túl sok harc dúlta fel, túl sok vér áztatta, túl sok rablóhorda fosztotta ki. Lehet, hogy e megpróbáltatások nélkül az én népem – Ady Endre népe már nem is volna ilyen magyar.
Kislány koromban nem egyszer esett szó arról nyaranként, vakáció idején, hogy az Ady fiúk jönnek át Szentkirályra. Mennek majd át Királydarócra, hogy fürödjenek a Krasznában. Ilyenkor összeverődött vagy nyolc-tíz diák, jöttek megpakolva friss cipóval, szalonnával, kolbásszal, száraz sonkával, gyümölccsel, jó kis érmelléki borral, és mentek Darócra. Mindszentről Szentkirályra, innét Királydarócra gyalogolt, bizony, Ady Endre is.

V.         Ady Endre: Hazamegyek a falumba – Láng Judit
Szigorú szeme meg se rebben,
Falu még nem várt kegyesebben
Városi bujdosóra.

Titkos hálóit értem szőtte
S hogyha leborulok előtte,
Bűneim elfelejti.

Vagyok tékozló és eretnek,
De ott engem szánnak, szeretnek.
Engem az én falum vár.

Mintha pendelyben látna újra
S nem elnyűve és megsárgulva,
Látom, hogy mosolyog rám.

Majd szól:» Én gyermekem, pihenj el,
Békülj meg az én ős szívemmel
S borulj erős vállamra.«

Csicsítgat, csittít, csókol, altat
S szent, békés, falusi hatalmak
Ülnek majd a szívemre.

S mint kit az édesanyja vert meg,
Kisírt, szegény, elfáradt gyermek,
Úgy alszom el örökre.

 

VI.       A MINDSZENTI HÁZ, ISTEN, CSALÁD – Cserna Csaba
Részlet
Ady Lajosné Kaizler Anna könyvéből
„1907 tavaszán elkezdték építeni az új Ady-portát, mely nyár végére már el is készült. Kora ősszel azután, szüret előtt, mikor még verőfényesek a napok, meghívták Ady Lőrincék házavatásra a barátok közül azokat, kik az évek során szívüknek a legkedvesebbek lettek. Hogy a nagyfiú megjött Pestről, a kisfiú pedig Zilahról, azt hiszem, mondanom sem kell. De megjöttek Lajossal együtt a vendégek is: a Wesselényi kollégium jóformán egész tanári kara, mindkét fiú volt professzorai, kik utóbb Lajos kartársai lettek.”

„Nekünk Lajossal azt a szobát rendezték be, amely a nagyszobából közvetlenül nyílt.  A mienk után volt Endre sarokszobája, külön kijárattal a verandára, mert fontos volt – anyámék szerint – hogy ő ne érezze magát fogolynak. Neki ne kelljen más szobáján átjárnia, legyen meg minden mozgási szabadsága, hadd érezze magát teljesen otthon Mindszenten, ahányszor csak átlépi küszöbét: ez volt anyám legfőbb gondja. De el is érte ám, hogy nagy, örökbeteg gyereke – attól kezdve igazán beteg lett, hogy poéta lett -, sehol a világon nem érezte magát annyira biztonságban és szerető karok között, mint a mindszenti portán az ő keze alatt.”

„Az egész házat pedig úgy, ahogy volt, virágoskertjén túl a veteményesével, gémeskutas gazdasági udvarával, a felsorakozó dohánypajtákkal, sonkát-kolbászt füstölő kéményeivel, hűvös éléstáraival, borospincéjével, anyja-apja küzdelmesen nehéz, becsületesen szép életének légkörével: ezt az egész házat Ady Endre szerette.”

 

VII.     Ady Endre temetése 1919. január 29-én - Láng Judit
Ady Endre 1919. január 27-én meghalt a szanatóriumban. Egy nappal később jött a távirat Bertától a halálhírről. Anyja, apja összeomlott. 
Később még egy másik sürgöny érkezett, ami jelezte, hogy a következő nap lesz a temetés Budapesten.
Ady halálhíre nagyon hamar elterjedt mind Budapesten, mind az országban. A kormány még aznap minisztertanácsot tartott, melyen Adyt a nemzet halottjának nyilvánították és elhatározták, hogy a temetéséről a kormány gondoskodik. Az 1919. január huszonkilencedikei temetésen Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter képviselte a kormányt.
A temetés a Nemzeti Múzeum elől olyan impozáns keretek közt folyt, ami még magyar író temetésén is szokatlan volt.
A Múzeumkert zsúfolva emberekkel, átláthatatlan tömeg mindenütt, az Arany János-szobor talapzatát, akár a lépet a méhek, fürtökbe kapaszkodva borítják.

Ady Endre koporsója az oszlopcsarnokban nyugszik a katafalkon. Ódry Árpád és Beregi Oszkár szavalnak. Az Operaház kórusa énekel.
A kálvinista szertartást a budai Szilágyi Dezső téri egyházközség vezetője, Haypál Benő végzi. Ő volt az, aki négy éve összeadta Ady Endrét és Boncza Bertát a menyasszony apjának akarata ellenére. Másfél évtized múlva fia temeti az özvegyet. De most az apa beszél:

„A Krisztus követői nem testi életük épületén külső dísz gyanánt viselik a világmegváltás szimbólumát, hanem a szívükben hordozzák a keresztet: azért szenvednek, mert szeretnek. A te életed másokkal és másokért való szenvedés volt. Sokáig egyedül, elhagyottan bolyongtál, s mikor táborrá növekedett lelked megértőinek száma, s oldalad mellett, boldog, büszke hitvesnek szíve közepéből szállt feléd a szeretet fénye, melege, osztályrészed akkor is a szenvedés maradt: a rémület fájdalmával láttad, hogy durva, kíméletlen kezek tépik, sárba tiporják a világbékesség fehér palástját. Tested és lelked szenvedéseinek terhe alatt leroskadtál. Utolsó vándorutadra indulsz, a halál sötét völgyén keresztül az égi béke templomába, az égi atya hajlékába. Távozzál békében! Utolsó vándorutadra rajongva szeretett nemzeted érted zokogása kísér”.

Temetése napján, Érmindszenten sokan gyűltek egybe a mindszenti portán.  Ady Lajosné Kaizler Anna így ír erről:

„Rettenetesen fájt, hogy ilyen későn tudtuk meg temetése időpontját, mert így nem volt rá mód, hogy idejekorán megérkezzünk.
A legvalószínűbb az lett volna, hogy útközben valahol elakadunk, ezzel a két szegény, elgyötört öreggel. Nem volt más választás, otthon maradtunk velük. Szerdán délután azonban, abban az órában, mikor Pesten Ady Endrét temették, sokan eljöttek a mindszenti portára. A szomszédból, Érszentkirályról eljött az édesanyám s az egész családom. A környékről és a faluból is néhány földbirtokos-família. Eljött az érmindszenti református lelkész, Török Ferenc, Bandi keresztapja, s a nagyszobában papi beszéddel elbúcsúztatta Bandit, majd bibliát olvasott. A szobába falusiak is begyűltek – mindazok, kik Bandit gyerekkora óta ismerték és szerették. Mindannyian együtt imádkoztunk.
Így temettük el mi is Mindszenten Ady Endrét. És anyámékkal együtt valamennyien megnyugodtunk abban, hogy Endre, ha valahonnan föntről figyeli a két temetést – amint hogy semmit sem tudunk az örök titokból -, a mi bibliaolvasásunkat érzi magához közelebb állónak.
Anyja és apja siratását… Ezt érzi ő igazi temetésnek.
NEM IS TUDOM, MI FÁJ JOBBAN A LELKEMNEK, A HALÁLA VAGY A SZENVEDÉSTELJES ÉLETE?


A festmény Kaizler Gitta festőművész alkotása.