A magyar nyelv napja

Kovács katáng Ferenc
2018. 11. 18.
Megosztás


„Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.” (Kányádi Sándor)



„Nincsen tehát más nyelv a német nyelven kívül, amelyet a deák helyett az ország dolgainak folytatására lehessen választani, amellyel tudniillik az egész monarchia, mind a hadi, mind pedig a polgári dolgokban él…”
Nem más, mint II. József, a kalapos király rendelkezett így 1784-ben.
A reformértelmiségiek tiltakozásul Bessenyei György mögé sorakoztak, aki a magyar nyelvet a felvilágosodás, a kultúra és a tudás terjesztése eszközének látta: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” Évtizedek teltek el. A két álláspont ütköztetésével szinte minden országgyűlésen sikerült engedményeket kicsikarni az udvartól. A király és a parlament többszöri üzenetváltása után V. Ferdinánd 1844. november 13-án kénytelen volt aláírni a hivatalos nyelvről szóló törvényjavaslatot. A II. törvénycikk sommás értelmezése:
- Minden törvényt magyar nyelven alkotnak
- Az országgyűlés nyelve magyar
- Az ország teljes területén a hivatalok magyar nyelven kötelesek értekezni
- Minden iskolában magyar nyelven történjen a tanítás  (az eredeti szöveget lásd alább!)*
Az országgyűlés 2011-ben nyilvánította november 13-át A magyar kultúra napjává.
Azóta országszerte közös versmondásra, vetélkedőkre, kulturális programokra kerül sor. Idén például Szolnokon és kulturális partnervárosában, Balatonfüreden az erdélyi magyar költő, Dsida Jenő halálának 80. évfordulójához kapcsolódva több száz diák szavalta el Az én dalom című verset.

Immár hagyomány, hogy a Pesti Vigadó ad helyet a Gálaünnepségnek. Tavaly Arany Jánost ünnepeltük, az idén Mátyás királyt.
Juhász Judit Kazinczy- és Pethő Sándor-díjas rádiós újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia sajtófőnöke és szóvivője, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke az alábbi szavakkal köszöntötte a megjelenteket:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket a magyar nyelv napján! Nagy öröm számunkra, hogy ilyen sokan elfogadták meghívásunkat, és megtiszteltek  bennünket jelenlétükkel! Idén is itt vannak velünk Lőrincze Lajos és Deme László tanár úr fiai! Velünk ünnepel Grétsy László professzor és Szakonyi Károly író, a Kazinczy Alapítvány elnöke, s annyi kedves nyelvész, magyartanár, intézményvezető és nyelvművelő mozgalmunk megannyi hűséges szolgálatosa.
[…] Fővédnökünk, Dr. Navracsics Tibor Európai Biztos – elfoglaltsága miatt – Strasbourgból küldött üzenetet számunkra, s kiemelte: „bátran használjuk, műveljük és ápoljuk anyanyelvünket, nemzetünk fennmaradásának zálogát, kultúránk alapját, amely így egyik nyertese lehet az európai integrációnak.” De úgy hiszem, egyetértenek velem abban, hogy nemcsak egyedül mi, anyaországiak szeretnénk „nyertesek” lenni! A Kárpát-medence kisebbségben élő magyarsága számára is ugyanazokat a jogokat, ugyanazt a méltóságot kívánjuk kivívni anyanyelvük szabad használatában, a tanulásban, mindennapi életük megannyi terében, mint az európai többségi nemzetek tagjainak.
 „A nemzet nem föld, hanem egy történelmi rendeltetés, s a történelem nagy igényei összeparancsolnak kicsiny haragosokat.” – Németh László vágyott eszménye bizony, eddig alig, vagy csak töredékesen valósult meg. Napjaink Európájának valóságához és erőviszonyaihoz közelebb áll Cs. Szabó László megállapítása: „Aki ezt a szülőföldet szereti, a legnehezebb sorsot szereti.” 

Dr. Grétsy László nyelvész, az Anyanyelvápolók Szövetségének tiszteletbeli elnöke megnyitója után átadták a Lőrincze-díjat, az Arany Kazinczy-díjat, a Maróti István-emlékérmet, a Deme László-ösztöndíjat, valamint az Anyanyelvápolók Szövetsége 2018. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma „Írj levelet Kazinczy Ferencnek!” című pályázatának elismeréseit. Ez utóbbiról érdemes kicsit bővebben is szólni. ”A négy éve indított országos levélíró pályázat elsődleges célja Kazinczy életének és munkásságának megismertetése a fiatalokkal olyan témákon keresztül, amelyek a mai ember mindennapjaiban is jelen vannak. Így fejthették ki írásban a véleményüket például a tudományos munkáról, a nyelvjárásokról és az irodalmi nyelvről, a szent koronáról, a fentebb stílről, a házasságkötésről vagy a divatról. A munkához támpontot adtak számukra a nyelvújító eredeti levelei. A válaszlevelek megírásához azonban sok pályázó használta a fantáziáját vagy tapasztalatait, de sokan vállalták azt is, hogy papírra vetik saját véleményüket.
Az elmúlt évek tapasztalata szerint a diákok egy része ezen a pályázaton kívül még sosem írt kézzel levelet, amelyet postán kellett továbbítani a címzettnek; és ő sem kapott még ilyet. Mégis élményként számolnak be az alkotás folyamatáról. Ez visszaigazolja a kézzel írás létjogosultságát, illetve azt, hogy helyénvaló a nyelvmúzeum küldetése, miszerint újra divatba kell hozni azt.” **

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával rendezett műsorban fellépett Kóka Rozália író, mesemondó, a Magyar Örökség-díjas Cédrus Táncegyüttes, a Zagyva Banda. A „Mátyás király emlékév” díjnyertes mesemondói, Bodor Zsombor (Gyimesközéplok), Karvai Vittorio (Negyed), Kövesdi Marcell (Szekszárd), Medveczki Kata (Diósd), Molnár Péter (Bácskertes), Sikó-Barabási Örs Sándor (Szászfenes), Toldi Cintia (Zápszon) akik egy-egy Mátyás királyról szóló történettel ajándékoztak meg bennünket.

2001 óta az ENSZ is ünnepli hivatalos nyelveit. Például az angol nyelvet William Shakespeare halálának napján, április 23-án ünneplik. A Frankofónia Nemzetközi Szervezetét 1970 március 20-én hozták létre, ennek évfordulóján van a francia nyelv napja. Puskin, az orosz irodalmi nyelv megteremtője születésnapját, június 6-át választották az orosz nyelv napjának. Kolumbusz Kristóf amerikai földrelépését ünneplik a spanyolok október 12-én. Április 20-án a kínaiak Cangjieről emlékeznek meg, mert a legenda szerint ő alkotta meg a kínai írásjeleket. Az ukrán írásbeliség és nyelv napja november 9-én van, mivel a pravoszláv naptár szerint ekkor ünneplik Nyesztor krónikaíró napját. A román nyelv napját viszont nem Romániában, hanem Moldáviában tartják augusztus 31-én, ahol 1989-ben ezen a napon állította vissza a parlament a latin betűs írást.

A Magyar Olvasástársaság és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága rendes tagjaként én is meghívást kaptam az idei Gálára. A Magyar Művészeti Akadémia pompás székházában, a Pesti Vigadó második emeleti dísztermében több százan zsúfolódtunk össze. A szünetben és a gazdag ünnepi program utáni állófogadáson sok-sok érdekes témával foglalkozó résztvevővel tudtunk beszélgetni. Nagyon sokan érdeklődtek tőlem a skandináv nyelv- és irodalom helyzetéről. Többek között említettem a velem Magyarországra látogató norvég írók megdöbbenését, amikor a költészet napi gazdag eseménydömpinggel, az egész napos versmaratonnal vagy a rájuk kíváncsi közönséggel szembesültek. Elmondásuk szerint életükben annyi látogatójuk összesen nem volt, mint pl. az Idegennyelvű Könyvtár estjén vagy egy gináziumi rendhagyó irodalomórán. Az újságos standon irigykedve forgatták az irodalmi folyóiratokat, s láttam rajtuk, hogy nem hisznek nekem, háryjánosi füllentésnek vélik, hogy ötvenen felülire saccoltam a havonta megjelenő periodikák számát. Nyelvében él a nemzet, próbáltam vendégeimnek norvégra fordítani. Hosszas magyarázkodásom után sem értették. Angolra váltottak egymás között, rólam meg is feledkeztek.

Gálaest-érdeklődőimnek szóltam a kebab-norvég nyelvről (spanyol, kurd, pastu, perzsa, urdu, pandzsábi, balkán-szláv nyelvekkel kevert norvég), s az első, ezen a kificamodott nyelven megjelent regényről (Maria Navarro Skaranger: Alle utlendinger har lukka gardiner/Minden külföldi behúzott függönyök mögött él, Oktober Forlag, Oslo 2015), valamint arról, hogy már a hatvannyolcasok sem értik, hogy mi folyik körülöttük Skandináviában (pedig leginkább ők zúdították ránk ezt a lavinát).

 

*          https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=84400002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D27

**        https://pim.hu/hu/magyar-nyelv-muzeuma/irj-levelet

 

Kovács katáng Ferenc             Budapest, 2018. november 13.