ARANY PÁLYÁZAT 4.

Torma Mária
2018. 02. 03.
Megosztás


Bemutatkozás 1947-ben születtem Jászberényben. 1972-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán. Mérnökként, majd köztisztviselőként dolgoztam. 1993 óta élek Budapesten. Versmondói pályafutásom meghatározó élménye volt az 1968-74 közötti időszak, amikor Debreczeni Tibor szerkesztő-rendező mellett dolgozhattam a Műegyetem Vári Irodalmi Színpadának tagjaként. Önálló versműsorral először 1997-ben jelentkeztem. Versmondóként feladatomnak tekintem a gazdag magyar költészet ápolását, továbbadását itthon és a határon túli magyar településeken. Az értékek védelmében szerkesztettem öt pódiumműsoromat valamint azt a három kötetet, melyben egy kiváló rendező és hét neves előadóművész szerkesztett pódiumműsorait, előadóestjeit örökítettem meg. Honlapom: www.tormamaria.hu Budapest, 2017. szeptember 20.


Azért kedvelem(szeretem) Arany Jánost, mert...

 

Arany János, a Hamlet fordítója

 

Amikor gyermek voltam, csak két könyvünk volt: egy Petőfi összes és Arany Toldija. Ötödik osztályos koromban megnyertem az iskolai szavalóversenyt egy Petőfi verssel. A következő évi szavalóversenyen Arany János: Szondi két apródja  című versét mondtam.
Általános iskolás éveinket ez a két költő határozta meg leginkább. Kívülről meg kellett tanulni a Toldi több fejezetét. A versmondást azóta sem hagytam abba. Ma már, felnőtt fejjel önálló versműsoraim vannak.
A magyar nyelv szépségéről szóló összeállításba természetes volt, hogy Sütő András sorait tettem a Toldi kezdő sorai elé:
„Újra meg újra visszatértem a Toldihoz. Nyelvünk erdőzúgását hallgattam benne. ….Azzal kötött le tizedszer is, ami a kielégített kalandvágy helyén egyre növekvő hiányérzetemet enyhítette: beszélni tanított. A lehetetlen sajgó kisértéseit éreztem: fölszippantani szavanként az egészet, utolsó jelzőjét is eltárolni az üres kamrákban.”

Kb. 16 évesen láttam a Madách Színházban Gábor Miklós legendás Hamlet alakítását.

Előtte elolvastam a drámát és a színész Tollal című könyvét, amiben sokat ír a Hamlet próbafolyamatáról.
Sok Hamlet előadást láttam azóta filmen, színházban. Mindig Arany János fordításában. Így aztán ezek a sorok beivódtak agyamba. Eltároltam az „üres kamrákba”.
Igen ám, de ma már divat lett az újrafordítás. Elavultnak érzik a régit.
Megszenvedett élményem a székesfehérvári Vörösmarty Színház Hamlet előadása.  Kiderült, hogy a Hamlet atyja szellemét játszó Kossuth-díjas színészünk csak akkor vállalta a szerepet, ha Arany fordítását mondhatja. Igen ám, de a rendező Nádasdy Ádám fordítását vitte színpadra. Az a kompromisszum született, hogy Hamlet atyja Arany fordításban szólalt meg, a többi színész pedig a rendező elvárását követte. (Nekik nem volt Kossuth-díjuk).
Az előadással sok bajom volt, sok elhibázott dolog (szereposztás, rendezői ötletek) volt számomra idegesítő, ráadásul nem a megszokott Arany János sorok hangzottak el.
Tudom, Nádasdy 1999-es fordítása elismerő kritikai méltatást kapott, de nekem bizony nem tetszett.

Nézzük a különbséget, miért nem szeretem én ezt az újrafordítást.
Számítógépem megszámolta: Nádasdy fordításában ötször fordul elő a kurva szó.
Aranynál egyszer sem. Miért nem? Mert a magyar nyelv igen gazdag. Fogalmazhatunk közönségesen is és választékosan is. Arany ötféleképp fordítja azt, amit Nádasdy mindig ugyanúgy, ugyanazzal  a szóval.

Nézzük a példákat:

Aranynál:
POLONIUS :
No, vagy ivás, vívás, szitok, civódás, Bujálkodás: - eddig bátran mehetsz.

Nádasdynál:
POLONIUS:
Az - ital, káromkodás, vívás, kurvázás; eddig elmehet.

Másutt:

Aranynál:
GUILDENSTERN
Szerencse sipkáján bojt nem vagyunk.
HAMLET Se talpak a cipőin?
ROSENCRANTZ Az se, fönség.
HAMLET Úgy hát valahol az öle körül tanyáztok, azaz kegyei kellő közepén?
GUILDENSTERN Bizony, csak úgy evickélünk mi.
HAMLET A szerencse titkos részein? Ó, igaz: hiszen rima. Mi újság?

Nádasdynál:
GUILDENSTERN Boldogan, mert épp csak kellően boldogan: nem mi vagyunk Fortuna koronája.
HAMLET De nem is a cipőtalpa?
ROSENCRANTZ Az se, fenség.
HAMLET Szóval a dereka táján laktok, úgy a kegyei közepén?
GUILDENSTERN Mondjuk így: alattvalói vagyunk.
HAMLET A hasa alatt valók? Valami kis hasadékban, mi? Igaz, nagy kurva őnagysága. Na, mi újság?

Hecuba monológ Aranynál:
Hogy én, a drága meggyilkolt fia, Kit ég s pokol bosszúra ösztönöz, Szavakkal hűtöm a szám, mint lotyó, És szitkozódom, mint egy nőcseléd Vagy szobasurló. Phí, förtelem! fuj! - Törd magad, te agy! -

Nádasdynál:
Szép dolog, hogy én, egy meggyilkolt apa fia, kit menny és pokol tüzel bosszura, csak siránkozom, mint a fürdőskurva; szitkokkal könnyítek a szívemen, mint egy kocsis! Hányok magamtól! - - Na, gondolkozzunk.

Arany:
LAERTES
Őrizzétek az ajtót; Úgy; köszönöm. - Alávaló király, Add vissza atyámat!
KIRÁLYNÉ Nyugton, jó Laertes.
LAERTES
A vércsepp, mely nyugodt, fattyúnak ordít, atyám’ kappannak; és ringyó nevet süt hív anyámnak oly szeplőtelen Szűz homlokára.

Ugyanez Nádasdynál:
LAERTES Kint őrködjetek. (Követők el) Te aljas király, add vissza az apámat.
KIRÁLYNÉ (visszatartja) Nyugodj, Laertes
LAERTES
Ha véremnek egy cseppje is nyugodt, hát nem vagyok a fia, és anyám romlatlan homlokára süssék rá, hogy kurva volt.
Hamlet visszatér, beszélgetése Horatióval

Aranynál:
HORATIO Minő király ez!
HAMLET Nem néz-e most rám, gondold meg - királyom Megölte; megszeplősíté anyámat; Ide csöppent, trónraléptem és reményim Közé; kihányta horgát életemre, S minő fogással! - nem lélekbe jár, Hogy megfizessek e karral neki? S nem kárhozat, hogy az emberiség E rákfenéje pusztítson tovább?

Nádasdynál:
HORATIO Milyen király ez!
HAMLET Ugye hogy most már kénytelen vagyok - az apámat megölte, az anyámból kurvát csinált, a királyválasztáskor reményeim elé tolakodott, végül már vadászott az életemre a jó rokon - hát nem belső parancs, hogy ez a kar leszámoljon vele? Nem bűn-e hagyni, hogy ez a fekély tovább rohasszon minket?

Kerek születésnapomra új műsort készítek, ami az öregségről szól.
Két Arany János vers kerül bele:

Sejtelem

Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engemet a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.

Áj-váj

Vagy a tüdő, vagy a máj,
Vagy a szív, de az a táj!
Érzem, szorul, feszül, fáj.
Ettől csappan meg a háj:
Ez mondja majd nekem: állj!
Hanem panaszt ne ejts, száj!
Az élet úgyse volt báj,

Meghalni jobb, ha – muszáj!

Mindkettő rövid, tömör, lényegre törő.
Miért szeretem Arany Jánost?

Mert nyelvezete gyönyörű. Toldija, balladái, őszikéi, egész költészete kultúrkincsünk része.
Hogy is fogalmazott Latinovits Zoltán 1969-ben?
"Sehol nem született annyi égi antennás, ennyi kiválasztott poéta, mint éppen itt, nálunk.
Ezt még azok is kénytelenek talán beismerni, akik 70 dollárért előbb ismerik meg Párizst, Londont, Leningrádot vagy Montreált, mint Debrecent vagy Zalaegerszeget.
- Hogyha rendeznének egyszer olímpiászt költők részére. minden korok költőinek. hát az első hat közé nem tudnék mást beengedni. csak magyart.
De mi nem erre vagyunk büszkék. Pedig erre aztán lehetnénk."

Igen, Arany János ott lenne abban az első hatban.

 

2017. augusztus 23.                                                                Torma Mária