ARANY PÁLYÁZAT 2.

Nádasdy-Farkas Irén
2018. 01. 27.
Megosztás



Arany

Emlékezés. Szinte minden évben emlékezhetünk néhány ismert személyre, akik tettek valamit az emberiségért vagy «csak» a magyarokért. Az általános iskola, mint ahogy a neve is mutatja általánosságban ismertet meg minket az alapokkal, és ha valami vagy valaki felkeltette az érdeklődésünket, akkor tovább kutakodhatunk, olvashatunk, s így szélesebb tudásra tehetünk szert.

Ebben az évben Arany János születésének 200. évfordulójára emlékezünk.Talán hatodikos korunkban tanultunk róla. Olvastunk munkásságáról, életéről, sőt politikai hovatartozásáról, hiszen az nagy mértékben befolyásolta munkásságát is. Petőfivel való barátságát az utókornak megmaradt levelezései bizonyítják. Arany nagyon sokoldalú ember volt. Költő, tanár, újságíró. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd később főtitkára és persze a Kisfaludy Társaság igazgatója volt. Többnyire az ő remek fordításait használják a mai napig is, amikor Shakespeare darabjai kerülnek előadásra valamelyik magyar színházban.

Arany János a Toldit egy meghírdetett pályázatra írta, és nyert is vele. Ezzel egy csapásra ismertté vált az egész országban. Amikor az iskolában, még gyerekfejjel tanultam erről a műről, olyan hosszúnak találtam, hogy azt hittem, soha sem lesz vége. Olvasás közben azonban a sorok között megjelentek azok a képek, amiket Arany láttatni akart. A különleges szavak, amiket én korábban nem is hallottam vagy olvastam, értelmet kaptak. A megértéshez persze tanári segítséget kaptunk, és saját kézi szótárt készítettünk, hiszen abban az időben nem volt számítógép vagy kéz közelben értelmező szótár, hogy utána nézzünk a számunkra ismeretlen szavak jelentésének. Ezek a különleges kifejezések talán még ma is elgondolkodtatnak néhány olvasót. Itt van például a «szík sarja» azt hittem, hogy ez a kiszáradt fű, pedig az igazi jelentése, a levágott gabona töve. Ez a kifejezés, hogy «felült Lackó a béresek nyakára» abszolút értelmetlen volt számomra, mígnem később megtudtam, hogy azokat a bágyadt napszámosokat gúnyolták ki így, akik ráuntak a munkára. Jót nevettünk, amikor a «legénytoll»-ról olvastunk, mert azt szakálnak, meg bajusznak ismertük. A «hírvirág»-ról is kiderült, hogy azt nem szedni kell, hanem szerezni, mint hírnevet. Szinte lehetetlenség ezt a listát tovább írni, hiszen Arany János munkái tele vannak ilyen régi, szép magyar kifejezésekkel.

Tovább tanulva megtudtuk, hogy Arany János a szabadságharc leverése után, minden kedvét elveszítve, abba akarta hagyni az írást. Azonban az 1850-es években  felismerte, hogy a harcokban megfáradt nép bátorítása, lelkesítése az írók és a költők feladata. Ezekben az években születtek meg a balladái: Szondi két apródja, Ágnes asszony, Tetemre hívás, V. László és még sorolhatnám…. Talán nem meglepő, és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül, hogy számomra A walesi bárdok áll az első helyen. Szerintem ezt a balladát nagyon sokan kívülről tudjuk. Igaz, hogy az idő múltával sajnos egy-két szó kimarad, de a vershez fűzött érzelem megmaradt. Amikor gondolatban végig futottam a versen, ennek a szakasznak a második felét mindig átugrottam: 

Vadat és halat, s mi az ég alatt                                                                      

Szem-szájnak kellemes,                                                                                             

Azt látok én: de ördög itt                                                                                              

Belül minden nemes.”

Akkor döntöttem úgy, hogy többször átolvasom, mert nem szerettem volna, ha ez a rész végleg törlődik az emlékezetemből.

A ballada keletkezésének különös története van. Több évtizeddel ezelőtt én még azt tanultam, hogy a költőt felkérték, hogy Ferenc József 1857-es látogatása alkalmából írjon egy köszöntőt, amit Arany visszautasított és helyette megírta ezt a balladát. Ahogy a bevezetőben írtam, ha valakit érdekel egy téma, tovább olvasva érdekes információkra akad. Többek között, hogy a történelmi események mellett Széchenyi egyik verse is inspirálta a költőt A walesi bárdok megírására. A ballada megjelenése a császár látogatását követően jóval később, csak 1863-ban történt. Talán kevesen tudjuk, hogy Ferenc József azért nem maradt köszöntő nélkül, hiszen Lisznyai Kálmán megírta a Költői üdvözlet című versét, amiért 50 Forintot kapott, s ezzel ő lett a pénzért behódolók mintapéldánya.

Térjünk vissza A walesi bárdokra. Arany tökéletes párhuzamot vont az 1277-es, és az 1848-as események között. Wales ősi kelta tartomány volt, amit I. Edvard leigázott. Ez a valós történelmi tény volt a kerete. Sőt, «ó-angol ballada» címmel jelent meg, mintha egy angol mű fordítása lett volna. Azonban, aki ismerte az akkori magyar történelmet, annak tökéletes kép bontakozott ki. Nem véletlen, hogy a balladákról azt állították, hogy nem más, mint «tragédia dalban elbeszélve». Ezt a balladát is belengi egy olyan homály, amit csak az ért meg, aki tudja a sorok között megbúvó igazságot. A költő képes volt a sorok összecsengésével, ismétlésével olyan feszült hangulatot kelteni, amit még gyerekként is felfogtunk és átéreztünk.

Az 500 walesi bárd, és a 13 aradi vértanú halála egybehangzóan elkerülhetetlen volt, hiszen egyikük sem akarta, tudta éltetni az új hatalom képviselőjét. Hűek maradtak hazájukhoz, népükhöz, vállalva a biztos halált. Mi, akik itt, egy másik országban élünk, érthetjük meg igazán, hogy mit jelent a haza. Pedig mi békében, szinte zavartatlanul élhetünk, sőt kedvünkre utazhatunk Magyarországra. Azonban ismertem olyanokat akik néhány év után visszaköltöztek, mert olyan űr keletkezett bennük, amit semmi sem tudott pótolni.

A bárdok másik fontos feladata pedig az volt, hogy a király tudomására hozzák, hogy ki is ő valójában. A zsarnok Edvardot tettének súlya kergeti őrületbe, ami a balladában azt sugallja, hogy így fog járni az is, aki a magyarok elnyomására törekszik.

Úgy gondolom, hogy ez a ballada nem csak az osztrák zsarnokság ellen szól, hanem egyfajta lázadást is sugall. Magam is lázadó típus vagyok, azonban gyermekkorom sima útja nem indokolta volna lázadásom. Normális otthonom, és szerető szüleim voltak. Persze tinédzser korban olyan dolgok ellen is lázadunk, amit ma már elfogadunk, és természetesnek tartunk.

Szokásommá vált, hogy sok-sok év elteltével újra átnézem azokat a műveket amiket, korábban olvastam. Ezek közé tartozik Arany János néhány alkotása is. Amikor még Magyarországon éltem, természetes volt, hogy magyarul beszéltem, olvastam, s minden magyar nyelven folyt körülöttem. Akkor fel sem figyeltem nyelvünk szépségére, és a benne rejlő tudásra, mert minden nap azt használtam, és olyan természetesnek tűnt. Azonban a 30 év elteltével egyre biztosabb vagyok abban, hogy hazámtól távol, saját magamnak kell tenni azért, hogy nyelvünk elevensége megmaradjon. Nem szabad átsiklani afelett, hogy szókincsünk egyre jobban szűkül. A legújabb kutatás, amit nagy teljesítményű számítógéppel végeztek kimutatta, hogy Arany János írásaiban 59697 egyedi szó található. Átlagban, a mindennapok során, 7000-10000 szót használnak az iskolázott magyarok.

Arany János költeményei segítenek megőrizni, feleleveníteni nyelvünk szépségét, színességét. Õ volt az, aki müveiben a népies nyelvet csillagászati magasságokba emelte. Mindenkinek ajánlom, hogy néha lapozzon bele az eddig megjelent valamelyik gyüjteményes kötetébe.

Eszembe jutott még egy legenda, ami Arany János példátlan hazafiságát, bátorságát mutatta. A szabadságharc bukása után meglátogatta őt egyik bújdosó barátja, aki megrökönyödve látta, hogy Arany továbbra is magyar szavakkal szöszmötöl és hiszi, hogy a magyar nyelv nem fog kihalni annak ellenére, hogy szinte az egész ország kipusztult.

Arany János példátlan humorral is rendelkezett, de sajnos eddig még nem nagyon találkoztam olyan tankönyvvel, amiben helyet kaptak volna ezen munkái. Pedig a gyerekek szívesen tanulnak vicces, tréfás írásokból.

A Tüdőgyulladás Világnapja minden év november 12.-én van. Ez a betegség még ma is nagyon sok áldozatot követel, nem is beszélve a korábbi évszázadokról. Nagyon sok költőóriás halt meg ebben a betegségben. Többek között: Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Ady Endre… Akik, ha ma éltek volna talán megmenthetőek lettek volna. Ezen kőltők emlékére, valamint, hogy felhívják a figyelmet e betegség veszélyességére, egy sorozat kiadása mellett döntöttek. Sokan szeretik a képregény formát, ami az irodalom és a képzőmüvészet összekapcsolódásából született. A tervezett művekből már több megjelent, pl. Arany János: A walesi bárdok már nézhető, olvasható képregény formában is.

Walesben található a Montgomery vár, amelyről a települést is elnevezték. Montgomery polgármestere Arany Jánost, születésének 200.-ik évfordulója alkalmából a város díszpolgárává avatta. A posztumusz címet azért érdemelte ki Arany János mert a ballada megírásával emléket álított az ötszáz bárd halálba küldéséről, s ezzel Magyarországon is megismertette ezt a történelmi eseményt.

Arany János műveiben mindenkihez szólt, olyan útmutatást adott, ami egy életre szólt. Ezért álljon itt egy idézet, igaz, nem A Walesi bárdokból való, de hatalmas tudást és igazságot hordoz:

«Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,                                                          

Embernek lenni mindég, minden körülményben.»