Elöttünk jártak I. Albert Lange Fliflet

Kovács katáng Ferenc
2017. 02. 14.
Megosztás


Albert Lange Fliflet 1908-ban született Norvégiában. Lomb Kató könyvében olvashatjuk, hogy ”…egy Hedestrand nevű kis norvég településen nőtt fel. Betegsége miatt csak a gimnázium felső tagozatában került nyilvános iskolába, addig otthon forgatta evangélikus pap édesapjának könyveit. […] Tizenkét éves korában halálosan (ő mondja így) beleszeretett egy kislányba. Szenvedélyes hangú norvég verset írt hozzá, de mindjárt a vers latin fordítását is mellékelte.” (Lomb Kató: Bábeli harmónia – interjúk Európa híres soknyelvű embereivel, Gondolat 1988)


Fliflet 19 évesen tette le vizsgáit az Oslói Egyetem finn-ugor szakán, majd filozófiát és történelmet tanult. 24 éves korában adjunktus lett, 30 évesen magiszter fokozatot szerzett a finn-ugor nyelvekből. Ha beleolvasunk Sebeiken Pálma 1977-ben készített írásába, sok érdekességet tudunk meg a magyar nyelv barátjáról: “Albert Lange Fliflet magyar irodalommal Jókai Az aranyember című regénye norvég fordításában találkozott először. Tizenhét éves volt, amikor elhatározta, hogy a finnugor nyelveknek és az irodalomnak lesz tanára, népszerűsítője. A heidelbergi egyetemen találkozott és barátkozott össze Szegedy-Masszák Aladárral és Vargha Györggyel, akik a nyelvi különlegességeken kívül népdalokra is tanították. Az együtténeklés még közelebb hozta nyelvünkhöz úgy, hogy később is kereste a magyar lányok, fiúk társaságát, pl. Grenoble-i ösztöndíjas korában is. Az igazi nyelvi próba, megmérettetés 1934-ben történt, amikor Oslóból egyenesen Budapestre kerékpározott: falvakban tájékozódni, vásárolni és kérdésekre felelni! Későbbi látogatásai alkalmával az egész országot bejárta, hallgatója volt a debreceni nyári egyetemnek is. Így lett népünk lelkes barátja, irodalmunk ismertetője, népszerűsítője.” (Evangélikus naptár, 1996) (Az alábbi fényképen szlovák határőrökkel, 1939-ben. Hátlapján a sajátkezű írás: Ungerska och slovakiska gränsväktare + tullare, onsdagen 12 juli 1939. a szerk. megj.)


10-12 nyelven írt és beszélt, ebből norvégul, svédül, finnül, észtül és lappul anyanyelvi szinten, angolul, németül, franciául, hollandul és magyarul kiválóan. De például fordított olaszból, latinból, héberből is. Nemzetközileg elismert műfordító volt. Kritikusai szerint legmonumentálisabb alkotása a finn Kalevala újnorvégra (nynorsk) fordítása (1967). Több nyelven írt verseket, magyarul is. Álljon itt az 1934-ben, Oslóban írt költeménye:

Nyári emlék Debrecenből

Nyári emlék Debrecenből

Hattyúk úsznak nádak között,
telihold a fűzfák fölött.
Mély az este, derült az ég,
illatos és meleg a lég
Debrecenben a Nagyerdőn
- a Nagyerdőn!

Messze húzzák a cigányok,
táncolnak a szép leányok.
De mi magányosak lettünk –
egy élő "Nem!" ül mellettünk
végső este Debrecenben
- Debrecenben!

Elfordulok, elfordulok,
mert a nyakába borulok
ha csak nézek kék szemébe.
Ne vígy minket kísértésbe...
Ég és leány, hallgass reám
- hallgass reám!

Viszontlátom utoljára –
játszó napfény esik rája.
Látom mellettem a fejét,
drága arcát, száját, szemét...
Megkísértve érzem magam
- érzem magam!

Édes – ezen két emlékem
mondhatatlan drága nékem:
az, hogy búval ellenálltam,
s hogy örömmel úgy csináltam
amint szólt a szívem hangja
- szívem hangja!

A norvég-magyar kulturális kapcsolatok ápolásáért, műfordítói munkásságáért a magyar állam 1996-ban a Pro Cultura Hungarica emlékéremmel tüntette ki. Hargita Árpád, a Magyar Köztársaság akkori oslói nagykövete az átadási ünnepségen Fliflet professzor két jelentős norvég fordítását méltatta: Madách Imre Az ember tragédiája, és Illyés Gyula Kháron ladikján című művét. [Menneskets tragedie (1979), és I Kharons ferge eller alderdommens symptomer (1979)]

A tiszteletére rendezett fogadáson kérdésemre a professzor úr elmondta, hogy az általa norvégra fordított magyar verseket szívesen fogadta a finn, a norvég és a dán rádió és a televízió, valamint a különböző folyóiratok is. A kilencvenes évek végére teljesen elvesztette a látását. Ezért csak felesége, Marianne áldozatos segítségével tudta 1999-ben kiadni a vadonatúj fordításait tartalmazó verseskötetét. Ebben a nyolc nyelvhez tartozó költők társaságában ott találhatjuk Vörösmarty Mihály, Ady Endre és Illyés Gyula egy-egy versét is. Álljon itt a kötetből egy 1995-ben készült Ady fordítása:

Az úr érkezése                                                                                       

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom. 

Herrens Komme

Da de forlot meg,
da jeg overgav min sjel idet jeg stupte,
blev jeg uventet og stille
omfavnet av Gud.

Ikke med basun kom Han
men med et stumt, virkelig favntak;
ikke en vakker, solhet dag
men en natt, i krig.

Og mine forfengelige øyne
blev blinde, min ungdom døde.
Men Ham, den Lysende, Veldige,
ser jeg i evighet. 

Id. Dr. Hafenscher Károly (sz.:1926, tagja volt a Lutheránus Világszövetségnek és a Vatikán párbeszéd bizottságnak, írásai a frankfurti Lembeck kiadónál jelentek meg. Lelkészi pályafutása egész életében a Deák téri gyülekezethez kötődött) így emlékszik egy találkozásukra: “Néhány évvel ezelőtt egy Pax Romana-kongresszuson alig akartam hinni a fülemnek, amikor egy norvég nyelvész magyarul mondta el Szózatunkat. Amikor megkérdeztem, miért tanult meg magyarul, Az ember tragédiáját említette. Később kiderült, hogy Szabó József püspökkel is kapcsolatban volt dr. Albert Lange Fliflet professzor: az egykori evangélikus lelkész fia a német, francia, finn nyelv után magyarul is megtanult – Madách miatt.” (Hafenscher Károly, 2004). S hogy még Hafenscher Károlynál maradjunk, ő publikálta magyarul az evangélikusok folyóiratában Albert Lange Fliflet Az ember tragédiája norvég fordításának előszavát: ”Meleg köszönetemet akarom kifejezni egy másik Madách-szakértőnek is, akivel szerencsémre szoros baráti kapcsolat fűz össze. Ő a 76 éves irodalomkutató és egykori evangélikus püspök a nyugat-magyarországi Győr városában Szabó József, aki saját, hatalmas, céltudatos, teljes Madách anyaggyűjtésével egy szabályos Madách intéze­tet épített ki, amely felett ő maga diszponál, és a városi tanács könyvtárának kötelékébe tartozik. Ennek a nagyvonalú, nagyszerű embernek és feleségének vendégszerető otthonában ismétlődő látogatásaim során kiadós (időben hosszú) beszél­getéseket folytathattam és új, jó, értékes, kimerítő, nagymennyiségű életrajzi és bibliográfiai anyagot kaptam, valamint szakszerű dokumentumokat a Tragédia szövegének nyelvi-hűség, megbízhatóság kérdésével kapcsolatosan.”

A hagyatékában föllelhető anyagaiból származik a két következő, saját gépelésű, a második világháború alatt magyarul írott komor hangú, de bizakodó költeménye: 



Albert Lange Flifletről két kisfilm is készült. 

1996-ban (készítette Kunszenti Ágnes, Kovács Ferenc) és 2000-ben (készítette Bogya Emese Lujza, Kunszenti Ágnes, Kunszenti-Kovács Dávid, Kovács Ferenc).

Mindkettőt még a keletkezési évében bemutatta a Magyar televízió (m2 és DunaTV).

 

Oslo, 2017                                                                                                                                               Kovács katáng Ferenc




Elöttünk jártak I. - Borítókép