Járt-e Szabó Magda a Sarkantyú utcában?

Kovács katáng Ferenc
2018. 11. 21.


Az Úr az ilyen nagyon, nagyon vidéki embereket, mint én is, néha megsegíti. Szabó Magdát a halála előtti napokban még sikerült meginterjúvolnom. Az életrajzi adatok szerint is ez volt az utolsó. Nem mintha egyikőnk is erre hajtott volna.








Előttünk jártak VI. Kiss Pál László (1923-2007)

Kovács katáng Ferenc
2018. 11. 21.


Nem csak látvány az élet…








A magyar nyelv napja

Kovács katáng Ferenc
2018. 11. 18.


„Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.” (Kányádi Sándor)








Előttünk jártak V. Forró Tamás (1985-2017)

Kovács katáng Ferenc
2018. 09. 16.


A Norma Műhely művészeti portál debütálása után fél évvel indítottam útjára a fenti címmel egy sorozatot, amelyben olyan tisztes kort megélt alkotó emberek sorsát mutattam be, akik példával szolgálhatnak az utánuk következő nemzedékeknek. Az alábbi írásomban azonban az eddigiektől eltérő életutat szeretnék felvázolni. Forró Tamás nem érhetett meg tekintélyes életkort, korán ragadta el tőlünk egy szörnyű kór. Vigasz a tragédiában, hogy fiatal kora ellenére sikerült jelentős nyomot hagynia maga után. Diplomadolgozatában, néhány cikkében, majd egy meg nem kerülhető könyvben olyan hiánypótló témát dolgozott fel, amire másoknak kevesebb lehetősége lett volna. Skandinavisztikai és történészi tanulmányait ügyesen ötvözve dolgozott fel egy ezidáig feltáratlan témát: az 1956-os magyar menekültek Norvégiába kerülését és hivatalos fogadtatásukat.








Babics Imre
2018. 03. 26.









Mi a titka Wass Albert népszerűségének?

2018. 02. 25.


Wass Albert munkásságával nem csak nemzetünk és irodalmi életünk legnagyobbjai közé emelkedett, hanem az általa képviselt értékrend alapján közösségek tucatjai is szerveződnek, rendezvényeket tartanak.








ARANY PÁLYÁZAT 7.

Szabó András
2018. 02. 23.


Korán elköteleztem magam a verssel és annak megszólaltatásával. Tanárember édesapám mozdított a költészet irányába, s már elemi- és középiskolás koromban szavalóversenyek, szépkiejtési versenyek részese, nyertese lettem. A budapesti bölcsészkar hallgatójaként az ELTE Balassi Bálint szavalókörének tagjaként a versmondó kör szinte minden előadásán szerepeltem. Emlékezetes élményem a ’70-es évek közepéről, a Latinovits Zoltán rendezte Radnóti és Balassi műsorunk. Érdeklődésem egyre elmélyültebben a határon túli magyar irodalmak felé fordult. E tárgykörben mutattam be irodalmi összeállításaimat a budapesti Egyetemi Színpadon, hogy aztán ugyanez az érdeklődés elvezessen a két világháború közötti magyar irodalom megszólaltatásáig. A személyes emberi létezés alapkérdései a régiségben valószínűleg ugyanazzal a súllyal kerültek az eszmélés és elmélkedés homlokterébe, mint ma, csak talán eleink ezekre a kérdésekre emelkedettebben, találóbban találták meg a válaszokat. Balassi nekem ma is irányt mutató sarkcsillag: költészete eligazító, rendező erő az életemben. Jelenvalóság. Megnyugtat a közelsége, még négyszáz év távolából is. Ezért tartom fontosnak régi magyarságunk versek és prózák által történő megidézését. Jelenleg ez az irodalom hat rám a legerőteljesebben, ezekből a századokból merítek példát műsoraim elkészítéséhez. ( Önéletrajzomhoz csatolt „ vallomás „ ) Szabó András 1953-ban születtem Balassagyarmaton. Általános és középiskolai tanulmányaimat is ebben a kis vidéki városban végeztem. Budapesten az ELTE bölcsészettudományi karán szereztem magyar szakos tanári diplomát. „Egy idill-típus jelentésváltozatai” címmel készítettem el doktori disszertációmat Jókai, Mikszáth, Krúdy és Móricz műveiből. Rendszeresen publikálok a Hitel, a Magyar Napló folyóiratokban, ez utóbbi könyvkiadó jelentette meg legutóbb Legenda ez is címmel irodalmi tanulmányaimat és esszékötetemet. Előadóművészként érdeklődésem a határainkon túli magyar irodalmak, a két világháború közötti népi irodalom megszólaltatása felé fordult. E tárgykörökben mutattam be szerkesztett műsoraimat. Egyre fontosabbnak tartom régi magyarságunk versek és prózák által történő megidézését. Jelenleg ez hat rám legerőteljesebben.








A Magyar Széppróza Napja

Kovács katáng Ferenc
2018. 02. 17.


2018-tól kezdődően Jókai Mór születésnapján emlékezünk meg a magyar prózáról. Az irodalomkedvelő norvégiai magyaroknak készülő beszámolóm megírásához Szentmártoni Jánost, a Magyar Írószövetség elnökét kérdeztem az előkészületekről. ”Novemberi indítványunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma, élén Balog Zoltán miniszter úrral, támogatásra méltónak találta, és megbízta szövetségünket, hogy szervezze meg és koordinálja végig a rendezvénysorozatot az egész Kárpát-medencében. Köszönet a bizalomért és a támogatásért!








ARANY PÁLYÁZAT 6.

Mestyanek Zsolt
2018. 02. 16.









ARANY PÁLYÁZAT 5.

Nádasdy Miklós
2018. 02. 09.









ARANY PÁLYÁZAT 4.

Torma Mária
2018. 02. 03.


Bemutatkozás 1947-ben születtem Jászberényben. 1972-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán. Mérnökként, majd köztisztviselőként dolgoztam. 1993 óta élek Budapesten. Versmondói pályafutásom meghatározó élménye volt az 1968-74 közötti időszak, amikor Debreczeni Tibor szerkesztő-rendező mellett dolgozhattam a Műegyetem Vári Irodalmi Színpadának tagjaként. Önálló versműsorral először 1997-ben jelentkeztem. Versmondóként feladatomnak tekintem a gazdag magyar költészet ápolását, továbbadását itthon és a határon túli magyar településeken. Az értékek védelmében szerkesztettem öt pódiumműsoromat valamint azt a három kötetet, melyben egy kiváló rendező és hét neves előadóművész szerkesztett pódiumműsorait, előadóestjeit örökítettem meg. Honlapom: www.tormamaria.hu Budapest, 2017. szeptember 20.








ARANY PÁLYÁZAT 3.

Névtelen Szerző
2018. 01. 31.









ARANY PÁLYÁZAT 2.

Nádasdy-Farkas Irén
2018. 01. 27.









ARANY PÁLYÁZAT 1.

Trencsényi Diána
2017. 12. 11.


Bemutatkozik a pályázat nyertese és alább olvasható a pályázati műve.








Bemutatkozik a NAPÚT folyóirat

2017. 11. 25.


Az ARANY JÁNOS irodalmi est kapcsán bemutatkozik a NORMA MŰHELY és a NAPÚT folyóirat. Az eseményre 2017. december hetedikén kerül sor Magyarország oslói Nagykövetségén. Az est apropója a két szervező (a Nagykövetség és a Norma Műhely) által korábban kiírt Arany pályázat eredményhirdetése, s a díjátadó köré szerveződő irodalmi program. Az esten bemutatkozik a díjazottak könyvjutalmát felajánló Napút folyóirat. A főszerkesztő mellett a lap két szerkesztője és norvégiai szervező-szerzője is jelen lesz az esten.








Hogy mik vannak?!

Borka László
2017. 10. 11.


Egy világ omlott össze bennem! - szokták mondani, ha valami drámai meglepetés ér bennünket. Ilyen meglepetés érheti azokat, akik Nyáry Krisztián: Igy szerettek ők - magyar irodalmi szerelmeskönyv című könyvét olvassák. A könyv 2012-ben jelent meg a Corvina Kiadónál. A gimnáziumban jó tanáraink meséltek nekünk Móricz Zsigmondról, Petőfi Sándorról, Krúdy Gyuláról és a többi nagy íróról s bennünk, diákokban a nagy írók nagy emberekké is váltak. Nyáry Krisztián a kulisszák mögé nézett s kiderült, hogy ezek a nagy írók, mint írók valóban nagyok voltak, de talán túlbecsülték magukat és olyan dolgokat engedtek meg maguknak, amit egy átlagember nem mert volna megtenni.








Előttünk jártak III. Sulyok Vince

Kovács katáng Ferenc
2017. 09. 20.


Ménfőtől Ménfőcsanakig Keveseknek adatik három hazát megélniük. Sulyok Vince (1932-2009) rákényszerült, és neki sikerült. Az elsőből, a szülőhazából 1957 februárban menekülni kényszerült. A harmadikat, Spanyolországot krónikus torokbetegségének orvoslására választotta. A második hazában, Norvégiában teljesedett ki az élete. Ott fejezte be egyetemi tanulmányait, ott alapított családot, s nevelt fel Éva asszonnyal két gyermeket. Ott hagyott maradandó nyomot hangya szorgalommal végzett szellemi munkálkodása az Oslói Egyetemi Könyvtárban s annak Hungarica gyűjteményében. Ott teljesedett ki igazán írói, műfordítói munkássága. Élt, halt e három országért








Kovács katáng Ferenc költő, író, műfordító kapta a Cédrus Művészeti Alapítvány Napút Hetedhét-díját április huszadikán este a Nádor Teremben.

2017. 04. 26.


"A Norvégiában élő alkotót elsősorban az északi irodalom magyarországi megismertetéséért végzett több évtizedes munkájáért díjazta az alapítvány. Az elismeréssel járó, Sóváradi Valéria által készített egyedi oklevelet Szondi György, a Napút folyóirat főszerkesztője adta át a kitüntetettnek, akiről Szkok Iván festőművész portrét is készít. Kovács katáng Ferenc – emelte ki méltatója: Veres Emese Gyöngyvér, rádiós újságíró-szerkesztő – megengedheti magának azt a luxust, hogy azt fordítson, amihez kedve van. Azt, ami fontos lehet nekünk magyaroknak, hogy megismerjük azt az északi világot, hogy tanuljunk belőle, akár pozitív, akár negatív példaként álljon is előttünk az adott mű. Elcsépelt szó sokszor a híd, de ez esetben nem találok jobbat mindarra a tevékenységre, amelyet Kovács katáng Ferenc és felesége végez, mert ne felejtsük ki Ágnest, a feleséget, a társat a mindennapokban és az alkotásban, a szervezésben és utazásban, utaztatásban – hiszen a norvég szerzőket Magyarországra is elkísérik. Az immáron hetedik alkalommal odaítélt elismerést minden évben egy, az irodalmi műhelyhez kötődő alkotó kapja műfordítói s kultúraközvetítői életművének elismeréseként. Az előző években Báthori Csaba, Galgóczy Árpád, Gállos Orsolya, Szénási Ferenc, Tasnádi Edit és Bognár Antal vehette át a díjat. (A szerkesztőség)"








Elöttünk jártak I. Albert Lange Fliflet

Kovács katáng Ferenc
2017. 02. 14.


Albert Lange Fliflet 1908-ban született Norvégiában. Lomb Kató könyvében olvashatjuk, hogy ”…egy Hedestrand nevű kis norvég településen nőtt fel. Betegsége miatt csak a gimnázium felső tagozatában került nyilvános iskolába, addig otthon forgatta evangélikus pap édesapjának könyveit. […] Tizenkét éves korában halálosan (ő mondja így) beleszeretett egy kislányba. Szenvedélyes hangú norvég verset írt hozzá, de mindjárt a vers latin fordítását is mellékelte.” (Lomb Kató: Bábeli harmónia – interjúk Európa híres soknyelvű embereivel, Gondolat 1988)








Versek születésnapra...is...

Rodek Balázs
2017. 02. 03.


"A csalódottság mint nagy legyőzhetetlen szörny ül az életedben. Melyet persze te táplálsz tudat alatt azzal, hogy hiszel a negatív előjelekben."








A koncert virága

Antalóczy Zoltán
2017. 01. 23.


A mesterkoncertjére készült – a harmadikra, a harmadik országban. Próbált benne maradni a való világ mindennapi teendőiben, erősen próbált megfelelni a képzelt és valós elvárásoknak. Próbált megmaradni itt a Földön. Nem sikerült neki. Az a megmagyarázhatatlan valami hívta őt, irányította gondolatait, felülkerekedett valamennyi józan sugallaton. Csak a zene! A mestervizsga. Az számít igazán. Sikerülnie kell, jól kell sikerülnie! Sőt tökéletesnek kell lennie!








Versek szerelmese

Dienes Tamás
2016. 12. 21.


1971-ben születtem Budapesten. Környezetvédelemmel foglalkozom, ezen a területen szereztem doktori végzettséget az egyetem után a Central European Universityn. A versek iránti szeretetem a gimnáziumban kezdődött.








Badacsonyi Cabernet Sauvignon, amikor megérint a bor...

Antalóczy Zoltán
2016. 11. 30.


Ahogyan a bemutatkozásomban említettem, családom apai ága Tokaj környékéről származik, ott éltek őseim évszázadokig. A legutóbbi gondolatokat amelyeket megosztottam itt a Nor-Ma honlapon veletek egy komp ihlette. Egy dolgos, derék komp, amely a Tiszán rója monoton útjait nap, mint nap, a Tokaj melletti falut kötve össze a túlparti várossal. A mostani mondatfüzéreket pedig Badacsonyban jegyeztem le pár évvel ezelőtt, ahol anyám családja élt ősidők óta, fenn a badacsonyi hegyen.








Honvágyam pedig nincsen

Kovács Katáng Ferenc
2016. 11. 08.


Kovács Ferenc vagyok. Katáng egy távoli írórokon regényhőse, s a gimnáziumban ragadt rám e becenév. A Magyar Írószövetségbe való felvételemkor dönthettem úgy, hogy írásaim alá a Kovács katáng Ferenc név kerüljön. Gyakran bújok nagy elődök bőrébe, homlokuk mögé. Keresem, kutatom helyem a társaságukban. Nemcsak olvasom, hallgatom, nézem szorgalmasan, már-már mániákusan az alkotásaikat, hanem vallatom, kérdezem is őket, követem kedvenc sétáikat, lesem a gesztusaikat, arcjátékukat. Tanulom általuk ezt a sarkából kifordult világot. Szólnak hozzám, habár nem látnak, s nem is az én kérdéseimre reagálnak. Bartók, Bergman, Csontváry, Faulkner, Hamsun, Kieslowski, Kosztolányi, Rippl-Rónai és még sokan mások. És Krúdy… A házak kisebbek lettek, a fák túlnőttek a tetőn, az udvarban nem visszhangzott a kiáltás, az ostordurrogás, néhány lépéssel be lehetett járni a kertet, amelyet a gyermekkorunkban végtelennek láttunk. Még a tornyok is alacsonyabbak lettek a városban, a kerítések kidőltek-bedőltek…(Krúdy: N.N. 1920.)








A komp

Antalóczy Zoltán
2016. 10. 22.


Egy újabb közhelyről szól ez az írás. A közhely a mai rohanó világ, amely sokunkat elvesz a valódi élettől...ha hagyjuk.








Mini novella egy mosolyról

Borka László
2016. 10. 20.









Apámról...(...avagy: adjam vagy tartogassam?)

Antalóczy Zoltán
2016. 10. 02.


Bemutatkozásom után Melinda megkért, hogy szállítsak némi irodalmi tartalmat is a Nor-Ma honlap számára. Amikor azon kezdtem gondolkodni, hogy mit is küldhetnék, az első gondolatom rögtön választ adott. Azt hiszem azt szeretném megosztani veletek, amire valójában a legbüszkébb vagyok eddigi életem során. És egyben hiszem is, hogy valamennyien találtok majd némi hasznosítható gondolatot ebben az írásban. Apám sajnos négy évvel ezelőtt meghalt. Magától értetődő volt, hogy a ravatalánál én fogok búcsúbeszédet tartani. Nehéz, de nagyon felemelő feladat volt. Mintha tudat alatt készültem volna erre, legutolsó találkozásunk után hajnalba nyúlóan írtam le ezt, amit alább olvashattok. Ez az írás később a búcsúbeszédem szerves része lett.








Osloi Okuláré, közösségi színház kéthavonta

Bozó Szilvia
2016. 09. 13.


A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán 2006­-ban szereztem diplomát magyar irodalom és nyelvészet tanári szakon, valamint média és finnugor B szakon. A Nemzeti Média­ és Hírközlési Hatóságnál öt éven keresztül a kiskorúak védelmével foglalkoztam, ahol kizárólag elméleti oldalról közelíthettem meg a gyermekeket. 2012 márciusában felmondtam a munkahelyemen és Oslóba költöztem. A norvég nyelv alapszintű elsajátítása után óvodában kezdtem el dolgozni, így már gyakorlati oldalról is lett alkalmam a gyerekeket megismerni. Nagyon szeretem a munkámat. A Søråsteigen óvodában minden nap újabb és újabb tapasztalatot, élményt szerzek egy olyan helyen, ahol a képzőművészet és a zene egyaránt fontos pedagógiai érték. A norvég nyelvtanulás folyamatos tevékenységem a mai napig. Bár az egyetemi éveim alatt nyelvészettel is sokat foglalkoztam, az irodalom mindig közelebb állt hozzám. Gyermekként rendszeresen jártunk előadásokra szüleimmel a Szegedi Nemzeti Színházba. 7 éves voltam, amikor lehetőségem nyílt ugyanott Kerényi Miklós Gábor rendezésében a Bolygó hollandi című darabban gyermekszereplőként dolgozni. Megismerhettem Vajda Júliát személyesen, aki az anyám volt a szereposztás szerint. Szeretek regényeket, drámákat olvasni manapság is. A hosszú, sötét norvég teleket megszokva a norvég televíziós műsorok között is a színházi közvetítéseket, irodalmi adaptációkat, sorozatokat keresem.








Versbe fojtott érzelem

Rodek Balázs
2016. 08. 23.


Magyarországon, Zalában születtem és éltem. Öt éve élek Osloban. Nem vagyok költő, nem is tartom magam annak, viszont örömömet leltem a versírásban. Jó volt az a néhány perc vagy óra amíg egy érzésbe burkolózva kerestem szavakat a leírására. A legtöbb versemet kamaszkoromtól körülbelül 25 éves koromig írtam. Miért is írtam verseket? Ki-kívánkozott az a sok érzés ami bennem volt: szerelem, harag, csalódottság. A verseimet nem mutattam meg szinte senkinek. Féltve őrzött titok volt az én személyes drámám. Öngyógyítás volt ez talán, kiírni magamból, mert már nem bírtam elviselni az érzést legbelül. Verseimnek java része negatív tartalmú. Ezért is hagytam fel a versírással. Persze az életem is rendeződött azóta és már nem kell a szelep, hogy kiengedje a gőzt. Voltak próbálkozások természetesen pozitív versekre is. A verseimet már nem őrzöm annyira mint régen, megmutattam őket Melindának és az ő javaslatára szerepel most itt belőlük néhány.








Kovács Katáng Ferenc: Ajánlott versek 3

Nagy Melinda
2016. 08. 23.


Az a megtisztelő feladat ért, hogy Kovács Katáng Ferenc nemrég megjelent verseskötetét (Ajánlott versek 3, Pont Kiadó, Budapest 2016) bemutassam az olvasóinknak. Gondolom, sokan ismerik őt, de aki nem, annak csak röviden annyit, hogy 1982 óta él Osloban, költő, író, műfordító, aki filmez, fest és rajzol és nem utolsó sorban e honlapnak a ”keresztapja”. Ezenkívül a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének büszke tulajdonosa, aki évtizedeken át rendületlenül dolgozott a norvég magyar kulturális párbeszéd érdekében. Na de térjünk át a verseskötetére, ami szerintem a verseket kevésbé kedvelők tetszését is elnyeri.