A telefon

Dr. Csángó Péter
2017. 01. 29.
Megosztás


A telefon A „hallom” szóból származó halló kifejezést a legenda szerint a világon elsőként Puskás Tivadar használta a telefonhírmondó tesztelése során. A szó azonban a valóságban német eredetű, hozzánk a telefon feltalálása és elterjedése után került, de a hall igével való rokon hangzása valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy nálunk gyorsan elterjedt. A magyar halló történetét a közelmúltban sokan vizsgálták és feltárták. A háromkötetes A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára is részletesen szól róla, további szakirodalmi utalással, német és angol szótárakra is hivatkozva. A telefonáláskor használt jelentése 1884-től mutatható ki. Ez a használata az amerikai angolból terjedt el és vált nemzetközi szóvá. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hall%C3%B3


Magyarországon a halló-t sokáig csak telefonálással kapcsolatban használták. Mint legújabb vívmány úgy hallom, ha valaki érkezik, meg ha távozik is a helló egyre inkább terjed. Kicsit olyan mint a norvég "hei!" Változnak az idők.

Nagypapám, Csángó Henrik már az 1912-es telefonkönyvben szerepelt.


Link

Édesapám és a többi bőrdíszműves rokon nevét az Arcanum digitális tudománytár segítségével egy 1936-os telefonkönyvben fedeztem fel.

 

Link

 

Sokan még ma is telefonálnak úgy igazából, de nem mint régen. Gyerekkoromból emlékszem, hogy évekig eltartott mire valaki telefonhoz jutott. Nekünk otthon mindig volt, de egészen a 60-as évekig csak úgynevezett ikertelefon. Ez azt jelentette, hogy a vonalat két háztartás osztotta meg. Ha a másik sokáig beszélt, akkor türelmesen kellett várni, míg az illető befejezte. Ez néha órákig is eltartott. Mindenki tudta, hogy a beszélgetéseket lehallgatták, ezért a társalgás virágnyelven folyt, ezt csak a beavatottak értették. De otthon is le lehetett hallgatni a beszélgetést, vagy volt egy külön telefonkészülék, vagy korábban egy cső, melyet ráerősítettek a telefonra. Nyilvános telefonfülke. Réges-régen volt, hol nem volt a tantusz. Ez pedig úgy működött, hogy egy ilyen érmét megvásároltunk a trafikban 60 fillérért, bementünk egy úgynevezett nyilvános telefonfülkébe és onnan felhívtuk, akit akartunk. Nem is tudom mennyi ideig lehetett beszélni egy tantusszal, de szimbólummá vált. Aki lassan kapcsolt, arra azt mondták, hogy "nem esett le a tantusz". A tantusz vásárlása mindig egy kaland volt, általában időpocsékolás.

Link
Boldogfai Farkas Sándor szobrász- és éremművész alkotása.

A fémdarabot más országban is használták. Persze a találékonyabbak átfúrták a tantuszt, egy vékony, de nagyon erős fonalat, vagy drótot erősítettek rá, belelógatták a telefonkészülék nyílásába és ekkor megnyílt a korlátlan ideig tartó beszélgetés lehetősége. Sokszor meg a készülék résébe bepréseltek más érmeket és így használhatatlan lett. Még Londonban találkoztam egy dúsgazdag magyarral, ki külföldi, beválthatatlan érméket gyűjtött. Ezek aztán jól jöttek neki telefonálásra és parkolásra. Kipróbálhatjuk és megláthatjuk, vajon ez a meggazdagodáshoz vezető legjobb út. Mikor 1969-ben elhagytam szülőhazám, a trieszti postahivatalból hívtam fel rokonaim. A postahivatalban egy tucat magyar fiatal volt, kik hasonló ügyben jártak és körülbelül fél óra leforgása alatt lehetett is interurbán vonalat kapni. Norvégiába érkezve nem láttam, hogy nagyon különbözött volna a helyzet. Tromsøből körülbelül egyszer egy héten tudtam felhívni pesti rokonaim, néha úgynevezett R-beszélgetéssel, amit a hívott félnek kellett fizetnie.

Egy furcsaság a telefonkönyv. Ez is olyan ami mindenkinek volt, ma már „kihalt”.

Budapesti telefonkönyv: 1942

Osloba költözve 1970-ben, nem is lehetett telefonhoz jutni, hosszú sorok vártak vonalra. Így, hogy ne érezzük magunkat annyira szegénynek, kiraktunk az előszobánkba egy tárcsás műmárvány készüléket. Ha telefonálni akartunk, be kellett menni a szomszédhoz és otthagyni 1-2 koronát, korábban csak 25 øre volt az ára egy periódusnak. Sok telefon mellett helyeztek el a takarékosabbak egy nem is annyira diszkrét dobozkát, ha mások használták a készüléket, akkor a dobozba szabad volt bedobni 25 ørét amibe egy periódus került, vagy többet. Ilyen tanácsot adott a multimilliomos Paul Getty is, a How to be rich című könyvében. Mikor több száz vendége volt, valaki mindig az ő telefonját akarta használni. A hatalmas telefonszámlák miatt fizetős telefont vezetett be a házába (Sutton Place), ettől kezdve megcsappant a vendégek száma. A módszert kipróbálhatjuk mi is. Norvégiában nemzetközi hívás sokszor kiszámíthatatlanul hosszú volt és ezt csak úgy tudtuk lebonyolítani, hogy a Ljabru villamossal bementünk Oslo centrumba, és a Telegrafnak nevezett épületből hívtuk rokonainkat. Ez annyira időigényes volt, hogy mindig egy kirándulásnak számított.


Link

Otthonról persze egyszerűbb volt a hívás, de akkor egy nemzetközi vonalat kellett hívni. Akkor bemondták: „Most bekerült a sorba, kérjük várjon”. Ezután körülbelül 5-10 perc leforgása alatt sikerült is vonalat kapni és a hazaiakkal beszélni. Interurbán hívást (rikstelefon) kapni, legalább olyan státusz-szimbólum volt, ha nem erőteljesebb, mint manapság a legújabb okos telefon birtoklása. Emlékszem mikor az egyik munkahelyemen, az állami közegészségügyi intézetben dolgoztam és Tom Bergan professzort hívták mondjuk Harstadból, akkor aki éppen a telefonkészülék mellett ült, hangosan kiabált: rikstelefon til Tom Bergan (interurbán Tom Bergannak). Bár Tom már akkor egy tucat komoly tudományos munka szerzője volt, egy ilyen telefon lényegesen hozzájárult a tiszteletszint emelkedéséhez. Az orvosi ügyelet beteglátogatásból is állt. Ez úgy zajlott, hogy be kellett telefonálni a központi ügyeletre, -ma is ugyanott van Oslóban-, és akkor az ügyeletes nővér közölte hová kell menni. Telefonálás céljából meg kellett állni egy piros telefonfülkénél, bedobni pár koronát és megtudni, vajon van-e új beteg. Askerbe költözve a telefontársaság közölte, hónapokig tarthat egy új vonal. Mikor közöltem, hogy ez munkámhoz kell, napok alatt megkaptam, de erre nagyon megorrolt a szomszéd, miért nem kapott ő is. Lehet emiatt sokáig nem is akart köszönni. El is költöztünk. A vezetékeset váltotta le a mobiltelefon. Egy ilyen készülék akkora volt mint egy pilótatáska. Az első ülés elé raktam és egy ideig használtam is. De  nehézkesnek bizonyult, az éjszakai ügyelet után még le is kellett adni, így végül visszatértem a fülkemetódushoz.


Link

Hatalmas újításnak számított a telefonkártya. Ez hasonlított a mai chipes hitelkártyákra és akkor nagyjából tudtuk mennyi egységért tudunk telefonálni. Mikor Észak-Norvégiában dolgoztam, rendkívüli esemény volt, hogy orosz orvosokkal tudtunk videokonferenciát tartani, segítettünk készítmények értékelésében. Sok víz folyt le a Dunán azóta a telefontársaságok bánatára. Mobiltelefonja szinte mindenkinek van és soknak nem is egy. Ha netán valakinek van vezetékes, akkor két vezetékes telefont mondjuk a Voipconnect fillérekért tud összekapcsolni. Ezen a telefontársaság semmit nem keres. Hasonló a Skype, mely a legelsők között volt és megengedte, hogy a telefonvonalat használva, vagy akár két computer között, vagy manapság két mobil között is gyakorlatilag ingyen telefonálhassunk. Ezután jött a Google, a Facebook Messenger és a What’sAppÉs nem csak a mobilból, de a tabletről vagy a pc segítségével is beszélhetünk. A nagy kérdés vajon akar-e valaki manapság telefonon értekezni. Mondjuk napokkal előbb meg is lehet beszélni e-mail, messenger, vagy sms segítségével, mikor ér rá az illető, hogy hívásunk fogadja. (Coupland D. Financial Times, 24.12.2016). A telefont először két ember közötti kommunikáció céljából találták ki. A mai világban ez a funkció teljesen megváltozott. 4,77 milliárd mobiltelefon felhasználó van a világon. De: Az emberek majdnem szívesebben nézik mobiltelefonjukat, mint egymás arcát.

Link


Cégünk ma a business-Skype-ot használja, egyszer egy héten látjuk egymást, bár három országban dolgozunk. Azt hittem én vagyok kissé furcsa, egészen addig míg tavaly augusztusban össze nem futottam egy külföldön élő magyar-norvég hazánkfiával, ki mint újságíró dolgozik. Neki is három mobiltelefonja van.

 

A globalizáció nevében jelen van Magyarországon a norvég Telenor. Mi több:

https://www.telenor.hu/sajto/sajtokozlemenyek/860

2015-ben ünnepélyes keretek között került sor a Telenor Magyarország Zrt. irodaházának ítélt Építőipari Nívódíj tábla leleplezésére. Az ünnepségen a generálkivitelező Arcadom képviselői mellett Törökbálint polgármestere, valamint az Építőipari Mesterdíj Alapítvány kuratóriumának tagjai is jelen voltak. A Telenor törökbálinti irodaháza az innováció és az új munkafilozófia jegyében épült, és ma Magyarország egyik legmodernebb és leginkább környezetbarát vállalati központja. A legyezőszerűen elhelyezkedő kilenc épületszárnyban hat szinten, mintegy 14.000 m2 irodahelyiség áll rendelkezésre. Az építkezés során felhasznált különleges környezeti megoldások, anyagok és technológiák a külső időjárási és belső használati tényezőket figyelembe vevő intelligens vezérléshez kapcsolódnak, amelyek segítségével energiát lehet megtakarítani. Az irodaház energetikai ellátását az ország egyik legnagyobb geotermikus hőszivattyú parkja biztosítja, mely európai viszonylatban a hetedik helyen áll. A Telenor Ház hűtési-fűtési rendszere a száz méter mélyre fúrt szondákat alkalmazó geotermikus hőszivattyúkon alapul. A szellőztetőrendszer hőcserélő berendezése biztosítja, hogy minél kevesebb energia vesszen kárba, míg a közel 168 négyzetméternyi napkollektor az épületben dolgozó munkatársak melegvíz igényének előállításához szükséges energia több mint 60%-át adja. A projekthez az épület zöldmezős környezetében jelentős nagyságrendű külső infrastruktúra-fejlesztés kapcsolódik. További kellemes kommunikációt!

Helló!

Dr. Csángó Péter András, Kristiansand, 2017. január 25.