Az osloi papirusz

Mihálykó Ágnes
2016. 11. 08.
Megosztás


Az ELTE történelem és klasszika filológia szakán végeztem. 2013 októbere óta élek Norvégiában, ahol az oslói egyetemen ösztöndíjas, a kereszténység legkorábbi liturgikus kéziratait és a kopt egyház kora középkori liturgiáját kutatom.


Források az ókori Egyiptom mindennapjaiból
Az oslói papiruszgyűjtemény

   Az oslói Egyetemi Könyvtárban, a humán- és társadalomtudományi gyűjteményben, a blinderni Georg Svedrups hus negyedik emeletén található az oslói egyetem papiruszgyűjteménye, amely több mint kétezer iratot őriz Egyiptom múltjából, a Kr. e. 4. századtól a Kr. u. 10. századig. A gyűjtemény nagy része az 1920-as és ’30-as években került Oslóba, Samson Eitrem és Leiv Amundsen, az oslói egyetem professzorainak egyiptomi vásárlásai révén.

   A papirusz volt az ókor legfontosabb íráshordozója. Nem ez volt az egyetlen íráshordozó, írtak fatáblákra, falakra és kőre, cserép- és kődarabokra (úgynevezett osztrakonokon), valamint a Kr. e. 2. századtól kikészített állatbőrre, azaz pergamenre is, és az oslói gyűjteményben ezekből is van néhány mintapéldány. Legnagyobb számban azonban papiruszok maradtak ránk. Minthogy ez az anyag nedvességre rendkívül érzékeny, mindössze Egyiptom száraz homokjában tudott fennmaradni tömegesen, elsősorban a városok és falvak határában, a sivatagban felhalmozott szeméttelepekről. Habár ismertek papiruszok az Óbirodalom idejéből, a Kr. e. 3. évezredből is, a leletanyag nagyobb része a Kr. e. 4. és Kr. u. 8. századból származik. Minthogy Nagy Sándor Kr. e. 332-es hódításától kezdve Egyiptom adminisztratív nyelve a görög volt, és az maradt az után is, hogy Augustus Kr. e. 31-ben legyőzte az utolsó Ptolemaiosz uralkodót, VII. Kleopátrát, és Egyiptomot a Római Birodalomhoz csatolta, a papiruszon fennmaradt szövegek túlnyomó többsége görög nyelven íródott. Egyiptomban az említett korszakban azonban más nyelvek és írások is használatban voltak, így az egyiptomi nyelv különböző formái, a hieroglif, a hieratikus és a démotikus, valamint a görög betűkkel leírt egyiptomi nyelv, a kopt (ez a négy egyszerre jelent eltérő írásrendszereket és az egyiptomi nyelv fejlődésének fázisait), továbbá a Kr. e. 1. századtól latin, majd a 641-es arab hódítást követően az arab, valamint szórványosan arámi, szír és perzsa nyelvű dokumentumokat is találunk. Ezekből az oslói gyűjteménynek mindössze a kopt anyaga jelentősebb. Az oslói gyűjtemény dokumentumainak körülbelül 95%-a azonban görög, hiszen a klasszika-filológus Eitrem és Amundsen elsősorban a görög emlékeket kereste a kairói műtárgypiacon.

   A papiruszok az ókori élet valamennyi írásba foglalt részletébe betekintést engednek. Találhatunk köztük irodalmi művek másolatait, ismert és korábban ismeretlen ókori szerzők műveit. Az oslói gyűjtemény őriz ókori töredéket Démoszthenész A koszorú című szónoklatából, Homérosz Íliászából és Odüsszeiájából, valamint itt található az egyetlen fennmaradt ókori másolat a Kr. e. 4. századi mítoszracionalizáló mitográfus, Palaiphatosz művéből. Az 1413-as inventárió számú töredék pedig egy más kéziratból nem ismert görög tragédia kardalát őrizte meg, a kottával együtt. A kotta alapján zenetörténészek rekonstruálták a dallamot, amely a papiruszgyűjtemény honlapján meghallgatható (opes.uio.no, Highlights).

   A gyűjtemény leglátványosabb és legértékesebb darabja azonban P.Oslo I 1, egy két méter hosszú tekercs, amelyre egy Kr. u. 4. századi mágus szerelmi varázslatokhoz használt receptgyűjteményét jegyezte fel. Az egyes receptekhez le is rajzolta a megidézendő démonokat. Egy másik fontos emlék, P.Oslo I 5 egy Kr. u. 4. vagy 5. századi amulett, amely egy házat védett skorpiók ellen, és ennek érdekében különböző természetfeletti lényeket idézett meg Hórusztól Artemiszen keresztül Adonájig és Jézusig. A szöveg jól illusztrálja, hogy a minél hatékonyabb védelem érdekében az amulettek készítői milyen könnyedén mozogtak a hagyományos pogány és az újabb keresztény praktikák között.

   A gyűjtemény a kora középkori kopt kereszténység más emlékeit is őrzi. P.Oslo inv. 1661, egy apró 4. századi kódex Máté evangéliumából tartalmaz egy rövid részletet (Mt. 11:25–30). P.Oslo inv. 1644 a 91. zsoltárnak és a Miatyánknak egy hasonló korú másolata. Egy későbbi, 7–8. századi papiruszlap pedig egy eddig ismeretlen kopt imát őrzött meg, amely az eucharisztikus bor felszentelésére szolgált.

   A gyűjtemény nagy többségét azonban a hétköznapi élet dokumentumai teszik ki. Találhatók köztük családi vagy üzleti ügyekben íródott magánlevelek. Egyikben például egy halálos ágyán levő édesanya kéri lányát, hogy sürgősen jöjjön haza, egy másikban pedig barátok kérnek egymástól információt a szomszédos város piaci lehetőségeiről. Megint más dokumentumok, szerződések, elszámolások, kiadási és bevételi listák vagy fizetési nyugták az üzleti életet dokumentálják. Az államigazgatás is rengeteg iratot termelt. A leggyakoribb szövegtípus az adónyugta, amelyet papiruszra és cserépdarabra is kiállítottak, de fennmaradt adóbevallás, rendőrségi feljelentés, letartóztatási parancs vagy bírósági jegyzőkönyv is. A gyűjtemény néhány papirusza az iskolai életet szemlélteti, például egy szószedet Homérosz Íliászához, megint mások, mint egy szembetegségek elleni recept töredéke, pedig az orvoslás ókori technikáiba engednek betekintést. A dokumentumok legnagyobb része a Kr. u. 1–3. századból származik, sok közülük a Kairótól délnyugatra levő fajjúmbeli Tebtünisz faluból, valamint a papiruszok talán legnagyobb tömegét adó közép-egyiptomi Oxürünkhosz városból való. Ezek gyakran olyan iratokkal tartoznak össze, melyek más közgyűjteményekben, például a Berkley vagy a Michigani Egyetem papiruszgyűjteményeiben találhatók, akár úgy, hogy egyazon dokumentum töredékei, akár úgy, hogy egyazon üggyel vagy családdal kapcsolatosak. A velük való munka így sokszor emlékeztet a kirakósjátékra, amelynek a végén összeáll egy újabb apró, elveszett részlet az ókori Egyiptom életéből.

   Az oslói gyűjtemény 2272 papiruszából mintegy 2000 kiadatlan. Ez azt jelenti, hogy senki sem olvasta el eddig őket teljesen, és legfeljebb hozzávetőlegesen tudjuk, hogy mi van bennük. Az Osló Egyetemen Anastasia Maravela vezetésével futó projekt, amelyben dolgozom, azt célozza, hogy a kiadatlan papiruszok közül feldolgozzon egy csokorra valót. A feldolgozás a töredék elolvasásával kezdődik, amelyet a gyakran csak saját használatra készített feljegyzések esetében a gyors és gyakran nehezen olvasható íráskép nehezít. Minthogy a papiruszok nagy része sérült, töredékes állapotban került a gyűjteménybe, és nem egyszer a szöveg akár kétharmada, háromnegyede elveszett, a következő lépés, hogy az ismert párhuzamok alapján, valamint a gondolatmenet rekonstruálása segítségével kiegészítsük a megmaradt részeket. A kiadás végső fázisában a szöveget lefordítjuk, és a nehezen érthető részeket, például a korabeli szakkifejezéseket kommentárral látjuk el, valamint kifejtjük, az új szöveg hogyan bővíti ismereteinket az ókori Egyiptomról.

   Az oslói gyűjtemény jelentőségében elmarad a világ nagy gyűjteményei, a bécsi, a michigani, a berlini vagy az oxfordi mögött, amelyek több százezer papiruszt őriznek. Az itt őrzött iratok ugyanakkor reprezentatív válogatást adnak a papiruszok világából. A projekt kutatásai pedig kiválóan szemléltetik, hogyan lehet töredékekből összerakni az ókori világ egy letűnt részletét.

   A papiruszgyűjteményről és a projektről az alábbi weblapokon találhat további információt: opes.uio.no és http://www.hf.uio.no/ifikk/english/research/projects/papyrus2/index.html

Tóthné Mihálykó Ágnes