Sokszínű Malajzia

Keszthelyi Dániel
2016. 10. 10.
Megosztás


Az utam Oroszország után - egy rövidke kínai tartózkodás után - Délkelet-Ázsiában folytatódott, azon belül is maláj Borneón, Kota Kinabalu repterén. Délkelet-Ázsiáról sokaknak a meleg idő, homokos tengerpart, lengén öltözött lányok/férfiak, laza erkölcs juthat eszébe. Nos, Kota Kinabalu repterén egyik se nagyon volt: tengerpartos fotók még csak-csak voltak a falakon, de a levegő igencsak hűvös, és a fejkendőt viselő határőrök (pontosítva határőrlányok) sem épp a lazaságot és lengeséget hirdetik. Csak, hogy fokozzuk a hangulatot, jól láthatóan ki van táblázva a határon, hogy a drogcsempészést halállal büntetik. Persze, nem mintha bárki drogot szeretett volna csempészni, de azért mindig megnyugtató, ha úgy üdvözlik az embert, hogy ha kell, akkor szívesen felakasztják.


Miután már így felfokozták a hangulatot, valami komolyabb határellenőrzést várt volna az ember. De nem kapott, szóval pár egyszerű procedúra után hamar a maláj estébe kerültünk, és a taxi ablakából nézhettük, milyen is az. Az első benyomás annyi volt, hogy a taxis kedves és korrekt, meglehetősen rendben vannak az utcák, bár a késői időpont miatt ember már nem olyan sok, így hamar a szállásunkon lehettünk, amit egy kínai család igazgatott.
Malajzia amúgy egy érdekes elegye a különböző kultúráknak: a lakosság nagyobb hányada muszlim maláj, mellettük nagyszámú (főleg buddhista) kínai él, a saját szokásaikkal, de akadnak keresztények is, és ha még mindez nem lenne elég, az európai és az indiai kultúra is komoly hatással volt Malajziára. Az ország hivatalos nyelve a maláj, egy konstruált nyelv, amelyet azért hoztak létre, hogy ezt a rengeteg kultúrát valahogy összefogják, és amely a számtalan angol jövevényszavával, illetve azok írásával könnyen megkuncogtat egy külföldit. Az első maláj szó, amit tanultam, a ’bas’ volt (vö. busz), majd jött a ’teksi’ (taxi), de ha ez mind nem lenne elég, ott van ’feri’ (komp), aki elvisz az egyik szigetről a másikra.
Ahogy az emberek, a gasztronómia is igen változatos: sokszor egy vendéglőn belül lehet rendelni kínai, india és maláj ételeket: egyszóval van minden, ami szem szájnak ingere. A legtöbb helyen arra is odafigyelnek, hogy halal étkek kerüljenek az asztalra, hogy a piac muszlim szegmensét is ki tudják szolgálni. Nincs ez másképp a nyugati éttermeknél se. A KFC, McDonald’s vagy PizzaHut mind-mind betartják a "halal" előírásait, és ezzel nagyot is kaszálnak, mert nagyon népszerűek a helyiek körében annak ellenére, hogy máshol jóval olcsóbban, sokkal jobbakat lehet enni.
Malajziát két (három) részletben néztük meg, először Borneót (ezt két részletben, mivel Bruneit útba ejtettük közben), majd már Óceánia felől visszajövet a félszigeti részt. A borneói rész a ramadán idejére esett. A ramadán a muzulmánok szent hónapja, amit azért tartanak, hogy a testi szükségleteik helyett az Allahhoz való kötődésük kerüljön előtérbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ez alatt a hónap alatt nem esznek, és nem isznak semmit napkeltétől naplementéig, persze azok, akiket ez veszélyeztetne, mentesülnek a szabály alól (idősek, gyerekek, betegek, terhesek, nők nehéz napjaikon, stb.).
Az átlagember vonatkozásában pedig ez azt jelenti, hogy mikor a nap már kezd úgy dönteni, hogy elindul a pára irányába, hogy szép csendben eltűnjön a horizont mögött éjszakába, akkor az átlagember is úgy dönt, hogy kimegy a párás utcára, találkozik a családjával vagy a barátaival, elmennek egy étterembe, ott rendelnek valamit, azt kihozzák, majd együtt várják a naplementét. Egyesek már evőeszközzel a kezükben, hogy aztán nekiláthassanak az étel elfogyasztásának. Volt, hogy szolidaritásból mi is kipróbáltuk a dolgot, hogy nem eszünk, és főleg, hogy nem iszunk semmit a nap folyamán, bár ez néha egy kicsit nehéz, például ha egy ilyen nap elmegy az ember túrázni a 30 fokos, párás időbe.
S bár gondolná az ember, hogy az éttermek bezárnak a ramadán idején napközben, de ez nincs így, sok rövidített nyitva tartással kompenzálják a kieső nappali vendégeket, de zárva csak nagyon kevés tart, egyrészt mert a nem-muszlimokat is ki kell szolgálni, másrészt sokan rendelnek házhoz ebben az időszakban (talán a fekvőbeteg rokonuknak, talán nem).
És nemcsak az éttermek, de a piac is nyitva áll, ott pedig minden finomságot és kevésbé finomságot lehet kapni. Mi ezek közül leginkább a mangóra csaptunk le, amiből a fejkendős (tehát muszlim) néni külön unszolt minket, hogy vegyünk kóstolót, mielőtt veszünk. A mangóért nem fizettünk sokat, de akadt még más is a piacon mindenféle áron. A kedvenceink a különböző szárított tengeri dolgok: halak, rákok, tintahalak, moszatok, de mindközül a legjobb a tengeri uborka volt, amelyre afrodiziákumként tekintenek, és épp ezért horribilis áron képesek megvenni. Illetve akadtak olyan helyek is a piacon, ahol frissen készült ételeket lehetett kapni, csak ha valaki elbizonytalanodna a ramadánban.
És, hogy milyen jellegű látnivalókat tartogat Malajzia: tengert, esőerdőt és kultúrát. Tengerből sajnos nem volt sok jó tapasztalatunk, ahol megfordultunk (Kota Kinabalu, Penang és Langkawi), nem volt épp túl tiszta, bár azért lehetett fürdeni benne, és fürödtek is benne, a muszlim lányok például burkiniben: egész testet és a hajat is fedő bő szabású fürdőruhában. És csak, hogy érzékeltessem ez mennyire természetes: az egyik strandon az egyik dolgozó volt egy burkinis lány, ő szedte ki a szörfdeszkákat a vízből.
Ami az esőerdőket illeti: messze nem az az autentikus, mint aminek várná az ember, és bár még nagy százalékban (kb. 60%) erdő borítja az országot, sok helyen kiirtották, és pálmaültetvényeket telepítettek helyébe. Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor Bruneiből visszajöttünk, átmentünk a határon, és a brunei őserdőket felváltotta egy pálmaültetvény, ami a következő húsz kilométeren el is kísért minket. Mindezek ellenére sok érdekes növény- és állatfajt lehet látni, például csak Borneón él a veszélyeztetett orángután is. Gondoltuk, felkeressünk egy olyan helyet, amit direkt nekik tartanak fenn, naponta kétszer kitesznek ételt nekik, és lehet várni, hogy mikor jönnek érte. Nos, aznap, amikor mentünk, nem jöttek, bár állítólag ilyen már rég fordult elő. Szóval ezzel pórul jártunk, de makákókat láttunk rengeteget, szóval összességében majomban nem volt hiány.
Ami pedig a kulturális látnivalókat illeti, az legalább olyan változatos, mint amilyen népek lakják az országot: mecsetek, hindu és kínai buddhista szentélyek, koloniális építészet. Röviden így lehet bekategorizálni a látottakat. Talán az egyik legemlékezetesebb ilyen jellegű élményünk egy Kuching mellett lévő skanzenben tett látogatásunk volt: itt a Borneón élő különböző népcsoportok egy-egy népi épületét állították fel, bent pedig egy, a népcsoporthoz tartozó ember várta a látogatókat. S bár a legtöbbről regényeket lehetne írni (akár mindegyikről egyenként egyet-egyet), az egyik legemlékezetesebb mégis a kínai ház volt, ahol a néni kiváló angolsággal, tömören elmesélte a gyerekkorát, amikor még faágyon kellett feküdnie, és aztán be is mutatta, milyen volt az. A másik az a hosszúház, ahova egy fatönkbe vájt lépcsőfokon kellett felmenni.
Még talán egy motiváció kimaradt, hogy miért is érdemes Malajziába utazni, az pedig az emberek melegsége: általában segítőkészek, kevéssé akarják becsapni az embert, jól beszélnek angolul, és meglehetősen nyitottak és érdeklődőek az idegennel szemben. Az egyik legkedvesebb emlékünk egy taxisofőr életvidám felesége volt, aki bekéredzkedett a taxiba, ha már volt hely, és alaposan kikérdezett minket honnan vagyunk, milyen hely az a Magyarország, és a többi. Mindenen nevetett, vagy volt valami szellemes kommentje, és már el is repült az a pár perc, amíg kiértünk a repülőtérre.
Már a félszigeten, Kuala Lumpurban a helyi vonatot várva találkoztunk egy egyszerűen öltözött idősebb úrral, aki szintén érdeklődött, hogy honnan vagyunk. Miután megtudta, hogy Magyarország, arról kérdezett, hogy milyen volt az átmenet a kommunizmusból a kapitalizmusba, utána azon elmélkedtünk, hogy mikor szabadabb az ember, a kapitalizmusban vagy a kommunizmusban, majd végül feltette azt a keresztkérdést, hogy mi az, ami tipikusan magyar. Ez erősen megfogott, és azt válaszoltam, hogy a „magyar talentum”, és a Manhattan-projektről és az ottani magyar tudósokról értekeztünk még egy kicsit, amíg meg nem jött a vonat. Egyszóval eléggé képben volt az idősebb úr Magyarországgal kapcsolatban, ami azért szokatlan az utca emberétől ilyen messze Európától.
És ahogy el kellett hagyjuk az idősebb urat az állomáson, amikor jött a vonat, úgy Malajziát is el kellett hagyjuk, amikor eljött az idő, hogy folytassunk az utunkat Indonézia felé, illetve második alkalommal Hongkongba.




 Egy idős házaspár egy 'ferin' útban Georgetown felé
 Kuala Lumpur-i éjszakai élet
 Előbbiek mellett követők számában elenyésző, de élő törzsi kultúra is létezik. Egy törzsi maszk Borneón (egy hosszúházban)
 Hindu emlékek, szintén Kuala Lumpurban (Batu Caves)
 A muzulmánok mellett számos kínai él, az előzőtől pár utcányira egy kínai vásár
 Malajzia nagyobbrészt muzulmán ország. Egy régebbi mecset Kuala Lumpur szívében
A bizonyos tengeri uborka. 1 riggit = 2 norvég korona
Egy maláj piacon miden kapható, sőt minden szárítva is: szárított gyümölcsök, halak, rákok széles választéka
 A nagyobbak pedig már hozzászoktak az ember közelségéhez. Itt épp két disznó szaglássza körbe az eldobott hulladékot.
 Az esőerdők kisebb lakói végeláthatalan sorban.
Sokszínű Malajzia - Borítókép