Gyógyszert szedjünk, vagy gyógyteát igyunk?

Borka László
2018. 04. 07.
Megosztás


Az emberiség évezredeken keresztül növényekhez, természeti forrásokhoz fordult, ha beteg volt. Csak az utolsó 200 évben, a vegyészet fejlődésével indult meg a gyári gyógyszerek készítése. Kihasználták a gyárak a természeti forrásokat? S ha igen,mennyit? Ezt a kérdést tettük fel a Norvég Gyógyszerészeti Intézetben, ahol sok éven át dolgoztam. A következőkre jutottunk.


A gyógyítás terén két tábor alakult ki az utóbbi években. Az egyik tábor hívei kritika nélkül szedik azokat a gyógyszereket, amiket orvosuk felírt. Valóban kritika nélkül? Elolvassák a dobozban levő betegtájékoztatót s remélik, hogy a hosszasan leírt mellékhatások őket elkerülik. Hiszen az ismertető szerint felléphet émelygés, fejfájás, fogyás, vagy pont fordítva, hízás, kiütés, hasmenés vagy szorulás és még húsz más egyéb mellékhatás. De mit lehet tenni? Bevesszük a gyógyszert.
A másik tábor hívei a Helse og Velvære boltokba, Magyarországon a Gyógynövény, vagy Herbária boltokba járnak, ahol drágán teákat, főzeteket vesznek és elkerülik a gyári gyógyszereket, ameddig csak lehet. Hiszik, hogy mellékhatás nincs, csak hatás. Mert a füvekben, teákban van bizalmuk, nem a gyári mérgekben. Teljesen ránk van bízva, melyik táborhoz akarunk tartozni. De ha józanul, statisztikai módon sorba vesszük a gyári gyógyszereket, meg fog lepni bennünket, hogy hány gyógyszer a természetből, főként növényekből származik. Hiszen mielőtt gyári gyógyszereket állítottak elő, évezredek óta természeti gyógymódokkal kezelték a betegeket: gyógyteákkal, kenőcsökkel. Csak a modern iparosítás óta készülnek a gyógyszerek gyárakban.
Amikor a szintetikus kémia még fejletlen volt, a legegyszerűbbnek látszott a gyógyteákból kivonni a hatóanyagot. Amikor kivonták, akkor kezdődött a tudomány. A kivont anyag kikristályosodott, azt tisztítani kellett, a mellékanyagokat el kellett távolítani. Ha az anyag tisztán megvolt, ki kellett próbálni állatokon, embereken, hogy mi a legmegfelelőbb, legjobb dózis. A legjobb dózis az, amelyik kiváltja a kívánt hatást és a mérgező túladagolásnál kevesebb. Hogy ezt egy mindennapos példán bemutassuk, igyunk egy fél pohár gyenge kávét. Semmi hatása nincs. Igyunk 4-5 csésze erős kávét. Ez szívdobogást, gyorsabb pulzust, álmatlanságot okozhat. Azaz a mellékhatások erősebbek, mint a kívánt hatás.
Közben az egészségügyi bürokrácia is színre lépett. A gyógyszergyárnak ahhoz, hogy terméke jóváhagyott gyógyszer legyen sok kérdésre kell válaszolnia: Hogyan állapította meg a gyár a helyes dózist? Volt a klinikai próbák előtt állatkísérlet? Milyen állaton? Hányon? Hány fajtán? Legalább kettő kell, de nem lehet ugyanazon faj. Egér és patkány nem elfogadott. Két faj kell pl. egér és nyúl. Hány paciens vett részt a klinikai próbákon? Hogy regisztrálták a mellékhatásokat? Mire a gyár minderre válaszol, gyakran tíz év is eltelik, nem csoda, hogy drágák a gyógyszerek. Ha egy cég természeti gyógyszert akar forgalomba hozni, szintén sok kérdésre kell válaszolnia. Ezért volt oly sok komplikáció a Béres cseppek körül. 1972-től 2000-ig harcolt dr. Béres, míg végre cseppjeit jóváhagyták mint gyógyszert. Egy ideig még kuruzslónak is tartották őt.
De nézzük meg egy-két klasszikus példáját annak, ahogyan természeti forrásból gyógyszer lesz. Kérdezhetjük, hogy zöldpaprikát együnk, vagy gyógyszertári C-vitamin tablettákat? A C-vitamint Szent-Györgyi Albert a zöldpaprikából vonta ki és ismerte fel skorbut elleni hatását. Nobel díjat kapott ezért. Az egyetlen Nobel díj, amit Magyarországon végzett kutatásért adtak. De a természeti-táborhoz tartozóknak igazuk van, nyugodtan ehetik a zöldpaprikát, nem kell gyógyszertári C-vitamin.
A piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) hatóanyagai a digitalisz alkaloidok, amit ma már pontos adagolásban kap a páciens. Ezt az elején tea formájában adta William Withering angol orvos szívpanaszok ellen az 1780-as években. A tea hatása nagyon változó volt, ami zavarta őt. Próbálta beállítani a pontos adagolást, ami reménytelen feladatnak bizonyult, mivel a gyógyító anyagok az évszak szerint változtak a növényben, így a teában is. Ez tipikus példája annak, hogy kristályosan izolált anyag már pontosan adagolható a változó erősségű teával ellentétben.
Az anyarozsnak nevezett gabonagomba olyan anyagot tartalmaz, amit már az 1800-as években, mint kivonatot használtak szülésnél, mivel az összehúzza az anyaméhet. Veszélyes vérzéseket állítottak meg ezzel. 1918-ban izolálta tisztán az alkaloidot Artur Stoll Svájcban és ergotaminnak nevezte. Koffeinnal együtt migrén ellen is használják. Ugyanebből a gombából egy másik alkaloidot is izoláltak 1933-ban, az az ergometrint, ami gyors hatású és hasonló módon hat az anyaméhre.
Ha már gombáról van szó, akkor a penicillin is idetartozik, a Penicillum notatum gomba terméke. Ennek történetét biztos ismeri az olvasó, könyveket írtak róla. Felfedezése intenzív keresést indított el a növényvilágban újabb antibiotikumok után. 1944-ben Waksman bejelentette, hogy egy sugárgomba terméket talált, ami olyan mikroorganizmusokra hat, amikre a penicillin nem hatásos. Az anyag neve streptomycin lett és az egyik leghatásosabb szer a TBC ellen.
A keresés még a venezuelai magas hegyekre is kiterjedt, ahol egy kis gombában a kloramfenikolt találták. Tífusz ellen alkalmazzák. Norvégiában leginkább a szemészetben írják elő különféle gyulladás ellen. Még két természeti forrásból nyert antibiotikumot említhetünk, az aureomicint és a terramicint. Az eddig említettek után még többet fedeztek fel. A kezdeti örömöt a korlátlan antibiotikum használat követte, ami sok kárt okozott, s amit ma már az óvatosság váltott fel. De ez egy másik történet.
Morfint a mákgubóból 1805-ben vonta ki Sertürmer, a fiatal német gyógyszerész. Kiváló szer fájdalom ellen, de használata nagyon szigorúan elő van írva. Sajnos könnyű belőle heroint előállítani, amit a kábítószer ipar ki is használ.
 Francia gyógyszerészek más növényekből izolálták a koffeint, teofyllint és stryknint. Ez utóbbi annyira mérges, hogy ez figyelmeztetés lehet azoknak, akik azt hiszik, hogy a természeti anyagok mind ártatlanok.
 A malária ellenes kinint 1817-ben izolálták, a dél-amerikai Cinchona fa kérgéből.
 Egy másik alkaloida, a kinidin száz évvel később a szívgyógyászatban került használatra.
Atropin származik a nadragulya (Atropa belladonna) növényből, kokain a kokacserjéből. Leveleit a perui és bolíviai indiánok évszázadok óta rágják, mint élénkítőszert.
Kokaint orvosi szájsebészetben korábban mint helyi érzéstelenítő szert használták.
Sajnos ez az igazi természeti anyag hamarosan mint narkotikum bukkant fel. Ezért használata a gyógyításban megszűnt, de svéd kutatók felderítették kémiai szerkezetét és próbáltak kis változtatásokat tenni a molekulán abban a reményben, hogy egy kevésbé veszélyes érzéstelenítőt találjanak.
Ötvenhét molekulát szintetizált a múlt század harmincas éveiben a svéd Löfgren és Lundquist, amiből az egyik, a Xilocain, mint az akkori AB Astra gyár patentja, világsiker lett.
Azóta is ezt a gyári injekciót kapjuk fájdalom ellen a fogorvosunktól. Jó példa arra, hogy a szintétikus anyag jobb, mint a természetes.
Mindez csak pár példa volt a növényekből nyert gyógyszerekre. Folytathatnánk az állatvilágból származó gyógyszerekkel. Ilyenek a védőoltások a himlő, polio ellen.
Az adrenalint a mellékveséből nyerik. A kezdeti időben állati hasnyálmirigyből vonták ki az inzulint, ami a cukorbetegek életét könnyebbé teszi.
Ma már modernebb az eljárás.
Hormonok ismerete vezetett az antibébi tablettához.
Ezek szerint gyári gyógyszert szedjünk, vagy gyógyteát igyunk? Nincs semmi ellentét a két tábor között. Hiszen teát, kávét a többszáz éves módon isszuk. De ha van egy diagnosztizált betegségünk s arra egy jól bevált gyógyszer, akkor okosabb azt szedni, mint valami boltban ajánlott teát inni. Fordítva is igaz: ha panaszunk van az emésztésre, bélműködésre, ételallergiánk van, akkor orvosunk se tud mást tanácsolni, mint hogy 5 kerüljük azokat az ételeket, amik panaszt okoznak. Ilyesmire nem nagyon van gyógyszer, s talán akkor a régi népi gyógyászathoz fordulhatunk és például édeskömény teát ihatunk. Olyan gyógynövényeket, amik több száz éve népi használatban vannak, azokat a Statens legemiddelverk elismeri, mint gyógyszereket. Azaz mindkét tábor hasznos,csak mindkét táborban kerüljük el a fanatizmust.

 Borka László