Magyarok Északon- folytatás

Molnár Gábor
2017. 02. 23.
Megosztás


1769-et írunk, és a Vénusz átvonulás jelenségét tanulmányozza két magyar tudós: Hell Miksa és Sajnovics János...


 Hell azonnal elkészítette az obszervatórium tervvázlatát, aminek alapján az ácsok hamarosan munkához is láttak. Karácsonyra készült el a csillagvizsgáló, és megkezdődhetett a teleszkópok és egyéb műszerek felállítása. A Vénusz áthaladás időpontját 1769. június 3-i kezdettel 19:15 órától június 4. 01:35 órai befejeződéssel határozták meg,

                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                              


 

A Hell által 1679-ben építtetett obszervatórium Vardøben.

Mára csupán egy emléktábla maradt az épületből

 

A hátralévő öt hónapot tudományos munkával töltötték. Hell az expedíció céljára történő felkészülés mellett földmágnesesség- és földrajzi és atmoszférikus megfigyeléseket, méréseket is végzett, többek között vizsgálta az északi fény mágneses és elektromos eredetét is. Mindkettőjüknek szokatlan volt napközben fáklyafény mellett dolgozni, de Hell egy kifejezetten jó humorérzékű, rendíthetetlen optimista volt, ami segített áthidalni a megpróbáltatásaikat.

 

Változatosan étkeztek (mérsékletesen még francia borokat is fogyasztottak), de a katonai parancsnok társasági életében nem vettek részt, nemcsak a nagy mennyiségű borfogyasztás miatt, de azért is, mert a vidám társaságnak női tagjai is voltak…

 

A számik mindennapos életében viszont részt vett Sajnovics és Hell. Hell számi viseletet öltött, Sajnovics pedig leírt például egy eseményt, amikor egy rénszarvas által húzott szánon utaztak, amiből nagy sebességgel haladva kiborultak, (igaz ugyan, hogy a leírás szerint ezt nagyon elegánsan tették).

 

                                                        

                                                                                                                                          


Hell Miksa számi öltözetben. Bécsi művész korabeli rézmetszete.

 

Április 28-a, kevésbé vidám napként szerepel. Hell csukott ablakánál ülve éppen egy bécsi kollégának írt levelet, amikor egy férfi tőle körülbelül ötven méterről sörétes puskával ablakára lőtt, állítása szerint kisebb madarakra vadászva. Az ablak betört, az egyik sörétszem az üvegben megállt Hell fejének közvetlen közelében. Nem hibáztatta a férfit, hanem Istent köszönte meg kegyelméért.

 

Hell kivette részét a nyelvkutatási munka előkészítéséből is. Bíztatta a kezdeti nehézségekkel küzdő Sajnovicsot első tanulmányainak végzése során. A segítségül szolgáló tolmács ugyanis nem beszélt számiul ennek az lett a következménye, hogy sok fontos jelentőségű részlet elveszett a kommunikáció során.

 

A pozitív változást Anders Porsanger (született 1735-ben, Olderfjordenben)  nyelvmester későbbi, koppenhágai színrelépése  jelentette. Porsanger az első, egyetemet végzett számi személy volt, és a mai napig egyetlen észak-számi anyanyelvű papnak tartják nyilván. Életműve a számi nyelv írásbeli változatának megteremtése, a számi ABC definícióinak meghatározása, és zsoltárok számi nyelvre történt fordítása. 1764-ben nevezték ki a Seminarium lapponicum adjunktusának, ahol azokat a tanítókat képezték, akik számikat tanítottak a számik anyanyelvű oktatására.

 

Sajnovics és Porsanger alapos munkába kezdett. Porsanger aki anyanyelvén és dán/norvég nyelven kívül még németül, latinul ógörögül és héberül is tudott, minden gond nélkül sajátította el a magyar fonetika szabályait és azok helyes használatát.

 

Mindketten nagy hévvel vetették magukat az összehasonlításba, kiejtésbe, nyelvtani szerkezetekbe, és meglehetősen gyorsan egyetértettek a nyelvi rokonságban.

 

Az első feladat a számi kiejtések definíciója lett, megteremtvén ezzel az írásos nyelv alapjait. Knud Leem, dán/norvég-számi kulturális fejlődés fejlesztésén munkálkodó jelentős személyiség, abban az időben dolgozott egy dán-számi szótáron (Lexicon lapponicum bipartium), amit dán kiejtési szabályokra alapozott.

 

Sajnovics és Porsanger ezt megvitatva fordult tanácsért Otto Thott államférfihez, a dán felvilágosodás egyik kiemelkedő alakjához, a Dán Tudományos Akadémia elnökéhez. Thott felettes munkaadói szerepéből utasította Porsangert, a magyar helyesírás szerkezeti szabályainak bevezetésére az írásbeli számi nyelvben. Leem könyve eközben már nyomdában volt, sőt az első 42 oldalt már el is készítették. Sajnovics és Porsanger úgy döntöttek, hogy átírják a szótárt, azt a részt is, amelyet már kinyomtattak. Mindketten egyenként olvasták fel a szavakat saját anyanyelvükön, közben magyar fonetikai szabályok szerint írták le ezeket. Az évek során a számi írásbeli nyelv magyar fonetikával történő fejlődése, belső hatalmi harcok eredményeként, a dán nyelvtani szabályok bevezetésével megszűnt.

 

Közelgett a Vénusz átvonulás időpontja, ekkor már minden figyelmüket az elkövetkezendő feladatokra összpontosították. Hell optimista hozzáállására égető szükség volt, mert május 27. és június 3. között borult, felhős idő járta, napsütést egyáltalán nem láttak. A nagy napon, június 3-án, váltakozó felhőátvonulás biztatta őket, és a Vénusznak a Nap korongjára történt beértével teljesen felszakadtak a felhők a Nap környékéről. Borchenvik lelkesedésében így tört ki: Páter Hell, páter Hell elszállnak a felhők, az Úr úgy akarja, hogy siker koronázza megpróbáltatásainkat és szenvedéseinket.

 

A sikeres megfigyelések és mérések után az erőd ágyúi díszlövéseket adtak le, Te Deumot énekeltek és harsonák szóltak meg. Az eseményt természetesen díszebéd követte.

 

A felszerelést két hétig csomagolták, és az elégedett expedíció június 27-én hajóval indult el hazafelé. A hazautazás mintha diadalút lett volna, legalábbis a nagyvárosokban. Trondheimben megállva több előadást tartottak a csillagászati és nyelvészeti kutatási eredményeiről.

 

Koppenhágába érkezésük után közel fél évet töltöttek a királyi városban, ahol kiértékelték méréssel szerzett adataikat, befejezték számításaikat, rendszerezték megfigyeléseiket és többször tartottak előadást a Dán Tudományos Akadémián.

 

Hell latinul írta le csillagászati munkáját az Observatio-t, amit hamarosan dánra is lefordítottak. Sajnovics is latinul írta a Demonstratio-t amelyben tulajdonképpen megalapozta a finnugor nyelvrokonság elvét. Ezt a munkát is mondhatni azonnal fordították dán nyelvre.

 

Hell a következő kijelentésekre ragadtatta magát Sajnovics kutatási eredményének hatására:

„Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon ősatyától való testvéreket fogunk találni… Magyarok, testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat hordják, a mi régi magyar atyáink szokásai szerint élnek, egyszóval, testvéreink…Isten csodálatos rendelése, hogy társként a nyelvtudományban jártas P. Sajnovicsot választottam erre az expedíciómra.…”

 

Ami mai szemmel nézve ugyan erős túlzásnak tűnik, de akkor ez magyarságának belülről jövő bizonyítéka volt.

 

                            


           Hell Miksa: Observatio        




                                 

         Sajnovics János: Demonstratio


Vardøben végzett munkájáért Hellt és Sajnovicsot, mint a két első külföldit kinevezték a trondheimi Királyi Tudományos Társaság és a Dán Tudományos Akadémia tagjaivá, amit Hell esetében követett a Párizsi-  Bécsi- Bolognai- Stockholmi- és Göttingeni Tudományos Akadémiák tagsága.

 

Utólag mindkettőjük munkásságát támadták ellenfeleik. Csillagászati körökben neheztelték, hogy eredményeiket csak fél év elteltével publikálták, sőt egyesek azzal gyanúsították Hellt, hogy megvárta a többiek eredményeit, és ahhoz igazította sajátjait, miközben egyszerűen csak arról volt szó, hogy lojálisan tartották magukat ahhoz, hogy munkaadójuk a dán király ismerje meg először eredményeik publikálását, amihez őket egyébként szerződés is kötötte. Minden kételyt elsöprően végül is Simon Newcomb amerikai csillagász, matematikus kutatása adott igazat Hell számításainak. Newcomb a United States Naval Observatory specialistája volt a bolygóközi távolságok megfigyelésében és számításaiban.Európai körútja folyamán Bécsbe is ellátogatott 1883-ban, több mint száz évvel az expedíció után, ott részletesen megvizsgálta és ellenőrizte Hell számításait, és minden kétséget kizárva állapította meg, hogy azok helyesek, és teljesen megfelelnek a valóságnak.

 

Sajnovics esetében a hazai véleményalkotóknak nem tetszett, hogy a nyelvészeti kutatások egy halászatból és vadászatból élő „szegény rokonhoz” kötik a magyar nemzetet. A finnugor nyelvrokonság elmélete csak a XIX. sz. közepén érte el azt, hogy egyenlő arányban lettek támadói és védelmezői a Magyar Tudományos Akadémia ideológiailag független tagjai között.

 

Végül, érdekességként egy másik expedícióról lenne érdemes megemlékezni: James Cook a déli féltekén, Tahitiban végzett méréseket ideális időjárási körülmények között, két megfigyelési helyről, melyeknek mérési eredményei annyira különböztek egymástól, hogy a megfigyelés gyakorlatilag nem volt használható. Saját, és III. György csalódását nagyban csökkenti a fő cél megvalósítása, miszerint ezen a hajóúton „fedezte fel” Új-Zélandot és Ausztráliát.

 

Norvégiában Per Pippin Aspaas dolgozott doktori disszertáción a 2005 óta a Hell- féle expedíció témájában, disszertációját éppen 2012 júniusában a Vénusz átvonulás ünneplésének időszakában védte meg, magyar tudósok előtt.

 

Erről az impozáns szintű ünnepi megemlékezésről, melynek a Norvég-Magyar Kultúrtörténeti Egyesület is aktív résztvevője volt, a következő cikkben olvashattok…